Események
Bohumil Doležal politikai jegyzetei index hozzászólásaikat várom

 

Többé és kevésbé valódi konzervatívok

Az „orbáni“ Magyarország elleni hatalmas médiakampány után a cseh lapokban megnyilvánul az a fajta tendencia, hogy átlépnek az ellenfél holttestén, és napirendre térnek fölötte. Ez azonban meglehetősen elsietett megnyilvánulás.

A csütörtöki Lidové noviny-ban „Orbánt már a jobboldal is kritizálja“ címmel beszélgetés jelent meg, amit Luboš Palata készített Jan Zahradil europarlamenti képviselővel. Szükséges hozzáfűzni, hogy miféle jobboldalról is van szó.

A kritizáló jobboldal feltehetőleg nem az Európai Néppárt, amely a legerősebb párt az EP-ben (271 küldötte van a 754 képviselőből, és a FIDESZ is tagja), hanem az euroszkeptikus „Európai Konzervatívok és Reformerek Csoportja“ (53 küldött, hátulról a harmadik legnagyobb frakció). A brit konzervatívok hozták össze, és a rosszmájú megfigyelő az egykori dicső és hatalmas brit gyarmatbirodalom paródiáját láthatja benne. Zahradil úr tájékoztat arról, hogy a Csoport az egyik saját tagjához, a probléma legjobb szakértőjéhez, Bokros Lajoshoz fordult (hát persze, hiszen ebben a Minicommonwealth-ben ő az egyetlen magyar). Bokros úr megsemmisítő kritikának vetette alá az Orbán kormányt. Eközben azt mondja „mi, valódi konzervatívok“. Ez a hiányos önjellemzés némileg kiegészítésre szorul. Bokros urat 1990-ben választották be a magyar parlamentbe a magyar szocialisták (MSZP). 1995-6-ban pénzügyminiszter volt a szocialista Horn Gyula kormányában. 2009-ben belépett a Magyar Demokrata Fórumba, ami akkoriban már csak halvány árnyéka volt az egykor legerősebb nem kommunista pártnak, és népszerűségét úgy próbálta megvédeni, hogy jobbközépről balközépre mozdult. Bokros úr, belépésének következményeként, pártjában az Európa parlamenti képviselőjelöltek listavezetője lett. Ezzel összefüggésben az MDF vezetőségének néhány tagja elhagyta a pártot. Bokros úr jól járt az akcióval, az europarlament egyetlen MDF-es képviselője lett. Az MDF-en azonban ez nem sokat segített, a következő évi választásokon csak 2,66% szavazatot kapott. Ez ténymegállapítás csupán, és természetesen a balról jobbra (és viszont)lépésnek érvényes legitimitása van, és egyáltalán nem szégyen például szocialistának (és természetesen egyáltalán nem dicsőség konzervatívnak)lenni. Csak nem kellene ezzel büszkélkedni.

Zahradil úr elutasító álláspontja a jelenlegi magyar kormánnyal szemben érthető a maga módján, Orbán mögött az Osztrák-Magyar Monarchia árnyékát gyanítja. Kevésbé érthető a cseh média reakciója. Az MFD-ben (Mladá fronta dnes) például múlt szerdán szép halkan annak örültek, hogy Magyarország bankcsőd előtt áll, és elszigetelődött. Legalább is a második állítás nem igaz, Zahradil is megjegyzi, hogy a német és az osztrák konzervatívok támogatják a magyar kormányt. Mint ahogy van támogatója a lengyelországi ellenzéki PiS-nek (Jog és Igazság), és a kormányon lévő Polgári Platformnak is, ez utóbbi Litvániából kapott támogatást.

Orbán politikája több szempontból is joggal kritizálható. Meglepő, hogy nálunk még a „szuverenitás“ védelmezőit sem zavarja az a módszer, ahogy az EU bánik Magyarországgal: kombinálja a „legális“ hatalmi nyomásgyakorlást (az Európai Unió Bírósága szankciókkal fenyeget) az arcátlan gazdasági kényszerrel.

A cseh átlag értelmiségi negatív előjellel viszonyul Magyarországhoz, mivel az a második világháború idején igényeinek (legalább is részben jogos igényeinek) érvényesítése érdekében Hitler oldalára keveredett. Ezt nem lett volna szabad. Kegyetlen árat fizetett érte. A cseh politikai vezetés Sztálinnal lépett szövetségre, győztesként került ki a háborúból, és mégis ugyanazt kapta érte, mint a magyarok, azaz negyvenévi üdülést a bolsevik Oroszországban.

Amennyiben a közép-európai nemzetek képesek rendezni kapcsolataikat, és közösen meg tudják védeni érdekeiket az EU keretein belül, nem kell attól tartani, hogy szuverenitásuk jelentősen csorbul. Amennyiben nem képesek erre, semmiféle euroszkepticizmus nem segít, és lehet, hogy oda esünk vissza, ahonnan 1989-ben meglehetősen nyomorúságos körülmények között kikecmeregtünk.

Lidové noviny, 2012. február 2.
Balázs Andrea fordítása