Obama

Az amerikai baloldal és a cseh közszolgálati televízió lelkesen ünnepel: az elnökválasztás Barack Obama nyerte. Nem érzek különösebb örömöt, életemben azok a „változást” hozó amerikai elnökök vagy szélhámosok voltak (Jimmy Carter) vagy valóban hoztak változást, de már csupán azután, hogy külföldi ellenfeleik az orrukra koppintottak : azután kezdtek csak el normálisan viselkedni (ez volt Kennedy példája). A külhoni ellenfeleiknek (vagyis az oroszoknak) szerencsére szokásuk volt a fiatal és szerintük tapasztalatlan elnököket tiszta jóindulatból erőpolitikával provokálni: ez rendszerint szerencsére azzal végződött, hogy végül mindig az ő orrukra koppintottak (ahogy az szintén Kennedy idején is történt). Sajnos az a kellemetlen érzésem van Obamát Kennedyvel össze sem lehet hasonlítani. Már csak azért sem, mert mikor az Egyesült Államokban valóban fontos dologról volt szó, akkor a jobbik jelölt nagyon, nagyon szoros versenyben nyert (lásd ismét Kennedy példáját). A most annyira gyűlölt Bush is szoros eredménnyel győzött az első alkalommal, meggyőződésem, hogy a jövőben politikáját sokkal igazságosabban ítélik majd meg (nem merészelném ezt állítani, ha Henry Kissingernek is nem ez lenne a véleménye). Újra kétosztatú világunkban ez azt jelenti, hogy az elkövetkező hónapokban, években a legrosszabbat kell várnunk: Klaustól, Paroubektől, Putyintól és tanítványától Medvegyevtől, és talán Obamától is.

Az egyetlen szerencse az, hogy az amerikaiak, európai szövetségesektől eltérően eleddig immunisak a müncheni kór ellen. Reméljük, hűek maradnak ehhez a szokásukhoz.

Kövér Gábor fordítása
Události (Események) 2008. November 5.