|
|||||||
|
|
|
|
|
|
|
|
Hol is láttuk ezt márA Polgári Demokrata párt (ODS) első elnökhelyettese, Pavel Bém a múlt hét végén kijelentette, hogy amennyiben nem Václav Klaus lesz újra a köztársasági elnök, a kormány megbukik. Aztán még kifejtette: az ODS szétesik, a kabinet elveszíti parlamenti többségét. Topolánek Bémet a közvélemény előtt is biztosította, hogy Klaus megválasztása mellett van, nem hiszi azonban, hogy annak meghiúsulása kormánykoalíció végét jelentené. Erre nyomban reagált a másik két alelnök, Bendl és Nečas is. Ha Klaus nem lesz elnök, Topolánek gyanúba keveredik, hogy nem is akarja igazán a mostani elnök újraválasztását. Ezt az ODS destabilizációja követné, a kormánynak ugyan elvileg nem kellene megbuknia, valószínűleg azonban mégis ez történne. Topolánek számára föl van adva a lecke. Vagy Klaust újra elnökké választják, vagy rossz idők várnak rá. Kétséges persze, hogy Topolánek szándékai teljesen őszinték-e. Önöknek nincs olyan érzése, hogy ezt már egyszer már láttuk, átéltük (a pszichológia déj? vu-nek nevezi ezt a jelenséget)? Egy párt megnyerte a választást, de győzelmével nem sokra megy. Vagy olyan szövetségese lesz, mely ugyan kiszámítható, de rossz hírű és problematikus, vagy tisztességes, ám törékeny szövetséget (nem természetes koalíciós partnerek, elégtelen parlamenti támogatással). A koalíció legerősebb pártját belső feszültségek gyötrik. Ennek forrása és tárgya a párt egykori elnöke, akit egykor föláldoztak, mert ösztönösen érezték, hogy potenciálja már elhasználódott. A pártban összecsap a fundamentalista szárny (az elnök hívei) a modernistákkal, akik a pártnak emberibb arculatot szeretnének, ám nem mernek nyíltan programot hirdetni és föllépni a tagságban és párt-tisztviselők körében azonban nagy támogatottságú exelnök ellen. A volt pártelnök ugyanakkor nem híve a fönnálló koalíciónak, annak létrejöttekor ezt nyilvánvalóvá is tette. A párt, noha ez fél beismerni, belül megosztott. A helyzet a közelgő köztársasági elnökválasztás miatt tovább éleződik. A korábbi elnök bejelenti köztársasági elnöki jelöltségét, a pártban viszont akadnak befolyásos emberek, akiknek egyáltalán nem fájna, ha kudarcot vallana, ám ezt hangosan nem merik elismerni. Miről is volt szó, a 2006-2007-es évek Topolonákjéről, vagy 2002-2003 pidlájáról? A párhuzamoknak persze megvannak a maguk határai: a szociáldemokrata párton (ČSSD) belüli konfliktus kifejlettebb és nyíltabb volt, többek között azért, mert pidla bírta az akkori köztársasági elnök, Havel támogatását, a párt korábbi elnöke pedig azt színlelte, hogycsak fáradalmait piheni ki a ďár-i rengetegben. Klaus viszont utódját, akivel nem szívelik egymást, a hradzsini magaslatokról egrezecíroztatja. Topolánek rosszabb helyzetben van, mint annak idején pidla, Paroubek pedig az ellenzék vezéreként előnyösebb szituációban van, mint egykor Topolánek. A kérdés az, mi sül ki az egészből. ODS ellenzékben akkor ezt kíméletlenül kihasználta meggyöngült pidla helyzete és azon spekulált, hogy pidla egyrészt túlságosan tisztességes ahhoz, hogy a kommunistákkal szövetkezzen, illetve ha mégis erre adja a fejét, azzal leírja magát a közvélemény előtt. A politikai tisztességgel azonban nem kellene spekulálni. pidla az ODS-nek nem okozott csalódást, megbukott, helyére azonban isteni büntetésként Jiří Paroubek került, aki habozás nélkül összefog a kommunistákkal, a polgári demokratákat egy évre tehetetlen passzivitásba nyomta, a közvélemény pedig nem írta le, ellenkezőleg: visszajuttatta a ČSSD támogatottságát oda, ahol pidla kormányzása elején volt. Topolánek reform-botladozása még annál is bátortalanabb, mint amilyen egykor pidlaé volt, és az ODS emberibb arcúvá tétele kevésbé halad, mint annak idején a szociáldemokratáknál. Csakhogy Topolánek pártbeli ellenfelei sincsenek jó helyzetben: ha arra következtetésre jutnak, hogy elnöküknek köze van Klaus esetleges meg nem választásához, igényes föladat előtt állnak. Hogyan tud valaki Topolánektől és esetleg még másoktól megszabadulni, anélkül hogy maga alatt fűrészelné a fát (vagyis a pártot egyben tartani és nem kompromittálni). Az ODS olyannyira kiéhezett már az ellenzéki böjtölésben, hogy a mostani koalíció Topolánek a másik két párt felé tanúsított előzékenysége ellenére a jobb mai veréb, az előrehozott választások vagy a nagykoalíció Paroubekkel pedig a holnapi túzok amely azelőtt elröppenhet, mielőtt sikerül elkapniuk. A fentiekre való tekintettel Topoláneknek pártbeli ellenfeleitől nem kell annyira tartania. A baj csupán az, hogy az állhatatosság nem tartozik a mai cseh politika kellékei közé. Lidové noviny 2007. szeptember 14.
|