Miért kell támogatni a Topolánek-kormányt

A politikai elemző nem kerülhet a politika nyomásának vagy a hatalom csábításának a befolyása alá. Egyáltalán nem kötelessége azonban hogy pártatlan legyen, ellenkezőleg, el kell választania a helyeset a tévestől, a rosszat a jótól, a tisztességesebbet a szemtelenebbtől.

A mostani kormány gyöngeségei, túlkapásai és problematikus lépései az első pillantásra nyilvánvalóak: a kormány belül nem egységes. A kereszténydemokraták (KDU-ČSL) el vannak foglalva saját elnökük ügyével; a zöldek korlátozva érzik magukat Amerika-ellenességükben és utópikus projektjeikben. Megosztott a Polgári Demokrata Párt (ODS) is azután, hogy Topolánek megszabadult némely befolyásos személyiségtől (Němcovától és főképp Tlustýtól). A választások utáni helyzeten erős nyomot hagyott a Kubice-ügy, a rendőrség fölötti uralom megszerzésére irányuló vad összecsapás. Az ODS először otthagyta a jobboldali hármaskoalíciót, erre kis híján súlyosan ráfizetett. Nem sikerült az előrehozott választásokhoz vezető egyetlen járható útra rátalálni – ehhez ugyanis a Paroubeknek is megadott kormányalakítási lehetőség vezetett volna. A kabinet létrejöttét annak a két képviselőnek köszönheti, akik elhagyták annak a pártnak a frakcióját, melynek a színeiben megválasztották őket. A kormánynak minden fontos szavazásnál harcolnia kell puszta létéért. Sorolhatnánk tovább.

Minden fenti kifogás ellenére e kormány megérdemli a közvélemény támogatását, erre fönnmaradásához ugyancsak szüksége van.

A bizonytalan területen lévő kis államok és nemzetek (tehát többek között a csehek) számára alapvető dolog a nemzetbiztonság megteremtése. Ehhez az állam belső stabilitása és megbízható szövetségi kötelékek szükségesek.

Régiónk legfőbb problémája nem a terrorizmus, hanem az Oroszországi Föderáció újraéledő hatalmi ambíciója. Részükről ez természetes, egy nagyhatalom nem viselkedhet másképpen. Az oroszok szeretnék újra befolyásuk alatt tudni az általuk valaha ellenőrzött területeket. Ez azonban ellentétes nemzeti érdekeinkkel.

Biztonságunk zálogának az EU-nak és a NATO-nak kell lennie. Az EU válaszúthoz ért: az Egyesült Államokkal szembeni emancipáció eszköze lesz? Ha igen (Chirac és Schröder idején így nézett ki) számunkra értéktelen lesz, mert egymaga nem képes féken tartani Oroszországot, melytől gazdaságilag függ. A NATO eredetileg jótékonysági intézmény volt, mellyel Amerika védte a Nyugatot a kommunista Oroszországgal szemben, ezt Nyugat-Európa nem csupán megengedte neki, hanem olykor támogatta is ebben. Most azonban ingadozik és új küldetést keres.

Az EU euroatlanti szárnyának megerősítése áll érdekünkben, és az újraélesztése annak, hogy a NATO geopolitikai térségünk biztonságának garanciája legyen. Mindezt együttműködésben régiónk többi államával.

Ami belpolitikai helyzetünket illeti, a cseh társadalom fele-fele arányban megosztott. A kommunista párt, mint a múltban, most is az orosz imperialista politika ötödik hadoszlopa. A szociáldemokraták (ČSSD) sok tekintetben az emberarcú kommunista pártnak számítanak. A szociáldemokrata vezetők lebecsülik a biztonsági kockázatot (Paroubek: a Kremlben már nem Brezsnyev ül), továbbá bigott USA-ellenességgel sújtottak (Zaorálek), a kormánykoalíció elleni harcra összpontosítva minden mást figyelmen kívül hagynak, így tehát a nemzetbiztonságra sincsenek tekintettel.

Köztársasági elnökünk oroszbarát hajlamokkal rendelkező kiszámíthatatlan populista. Talán újra hidat akar építeni a Nyugat és a Kelet között. Nehéz elképzelni, hogy kiélezett válsághelyzetben képes lenne szilárdságot és állhatatosságot felmutatni.

Topolánek kormánya világosan állást foglal a fenti alapvető biztonsági rizikóval kapcsolatban. Mentes Klaus fundamentalizmusától és EU-val szembeni elfogultságától. ODS tekintettel kell lennie kisebb koalíciós partnereire, nem folytathat másra ügyet nem vevő erőpolitikát.

A kormányzás minden más változata (nagykoalíció, a szociáldemokraták kommunisták támogatta kisebbségi kormánya) összehasonlíthatatlanul rosszabb lenne, Csehország bel- és külpolitikai elbizonytalanodását jelentené. Az előre hozott választás sem megoldás, mégha sikerülne is keresztülvinni.

A kormányt persze keményen kell bírálni, ahol az szükséges. Csupán valamilyen eredendő lojalitást érdemel meg. Azt mondják minden nemzetnek olyan kormánya van, amilyenre rászolgál. Az a bajunk, hogy sokkal rosszabb kormányt érdemlünk, mint ez a mostani. Ha erősen törekszünk rá, persze meg is kapjuk.

Lidové noviny 2007. június 5.
Kövér Gábor fordítása