Az utolsó aparatcsik

Elhunyt Ladislav Adamec. Halálával kapcsolatban leginkább azok nyilatkoztak, akivel 1989 novemberében a hatalomról alkudozott, illetve egykori munkatársai beszéltek az egykori kormányfőről. Ráadásul ezt a de mortibus nihil nisi bene, halottról jót vagy semmit elve alapján tették. Én azonban Adamecet kicsit másképpen ítélem meg.

Gorbacsov peresztrojkája a cseh kollaboráns elitben görcsös rémületet okozott. Érezték, hogy az orosz vezetés ezúttal viszonylag komolyan gondolja a dolgot és szélnek ereszti őket. Emellett meggyőződésük volt, ebben az esetben otthon selyemzsinór vár rájuk. Magasabb erkölcsi szempontból igazuk volt, bőven rászolgáltak volna. A „reálpolitika” lehetőségeinek szemszögéből azonban ez kizárt volt: a beszariak a kiélezett helyzetekben azonban hajlamosak magukat átadni valamilyen érthetetlen, ám alaptalan borúlátásnak.

Legokosabbjuk, Lubomír Štrougal, úgy szándékozott e helyzetből kimászni – hogy addigi kollégái rovására – a megújulás élére áll. Azok azonban gyorsan úgy döntöttek, hogy inkább megszabadulnak tőle, helyére egy praktikus politikust keresve, aki a maga helyén azt teszi, ami előttük egyedül lehetségesnek tűnt: “peresztrojkát” szajkózva végrehajt pár kozmetikai változtatást, anélkül, hogy a Kremlbeli urak bármire rájönnének. Ezzel Jakeš és társai túlélhetik a nyugtalanító időszakot. Ez volt Ladislav Adamec föladata. Ezt tökéletesen betöltöte.

Fájdalom, munkálkodása közepette a cseh kommunista rezsim összeomlott. Ekkor bebizonyosodott, hogy Jakeš és bandája jól választotta miniszterelnököt. Egyszerűen képtelen volt észrevenni, hogy miről van szó, bármi tisztességeset tenni. Mikor már a CSKP vezetésének már semmilyen gyakorlati hatalma nem volt, még mindig meg volt arról győződve, hogy a párt vezető szerepét fönn tudja tartani, megválogatni, hogy kivel hajlandó tárgyalni, és kormányt alakítani a nemkommunisták potyemkini bevonásával. Mikor a Letnán a tömeg elé lépett, kifütyülték. Rövidre rá megérdemelten a történelem szemétdombjára került. Annyira jelentéktelen jelenség volt, hogy a többi pártfejestől eltérően senki nem méltatta arra, hogy bármivel megvádolja.

Legyen neki könnyű a föld.

Lidovky.cz 2007. április 17.
Kövér Gábor fordítása