Vlastimil Tlustý kockázatos játéka

Tlustý képviselő az első Topolánek kormány bukása után nem volt irigylésre méltó helyzetben. Úgyszolván a levegőben lóg.. Elveszítette miniszteri posztját, a frakcióvezetői funkciót akkor kellett föladnia, mikor miniszterré nevezték ki. Nehéz elhárítani a gyanút, hogy mindez nem volt éppen Topoláneknek ellenére. A szerencsétlenül járt politikust az fenyegeti, hogy elveszíti nehezen kivívott vezető helyét. Falhoz van szorítva, bármire képes. Ez magyarázza Tlustý radikalizmusát.

Ezért mindent az adóreformra tett föl. Jelszavai: egyszerűsítés, a középrétegek kedvezményezése, az alacsony ÁFA-kulcs növelésének kompenzálása a legmagasabb csökkentésével. Mindezt határozottan érvényesítenie akarja. Tudatta, hogy amennyiben a kormány nem fogadja el őket, nem szavazza meg a kormány előterjesztését. És egyáltalán nem lesz egyedül, aki így cselekszik.

Másodszor, amennyiben a Polgári Demokrata Párt (ODS), illetve Topolánek nem teszi neki lehetővé, hogy részt vehessen csütörtökön a párt vezetőinek országos, „A Kormány reformlépései” elnevezésű találkozóján, hogy ellenjavaslatát előadhassa, saját sajtótájékoztatót tart, ahol többek között magára nézve kötelezően kijelenti, hogy nem szavazza meg kormány javaslatát.

A miniszterelnök fentiek miatt engedett a nyomásnak: Tlustý fölszólalhat a gyűlésen. Ez meglehetősen szokatlan: a kormányjavaslat prezentációján egyúttal az ellenjavaslatot is előadják. A vita valószínűleg heves lesz, a végkifejlet megjósolhatatlan. A tárgyalás folyamán megszülető döntés egyáltalán nem biztos, hogy összhangban lesz a másik két kormánypárt elképzeléseivel.

Nem kívánok Tlustý javaslatának lényegével foglalkozni, nem pontosan ismertek a részletek, illetve a gazdaság nem az én terepem. Nem zárhatom ki, hogy némely dologban Tlustýnak igaza van. Tevékenységének politikai körülményeivel foglalkozom.

Tlustý jelen pillanatban kétségtelenül elegendő erővel rendelkezik ahhoz, hogy az országgyűlésben megakadályozza a kormány javaslatának elfogadását és ezzel a koalíciót gyakorlatilag a padlóra küldje.

Fölöttébb valószínűtlen azonban, hogy az ODS-nek sikerülni kikényszerítenie az előrehozott választásokat. Valószínűbb viszont, hogy az erre irányuló elkeseredett próbálkozások miatt a párt támogatottsága annyira lecsökken, hogy Paroubek nem tart majd az újabb voksolástól, viszont elkezd tőle félni Topolánek.

A másik lehetőség a nagykoalíció. Ezt ugyan a szociáldemokraták és az ODS is kizárta, de a Paroubek- és Tlustý-féle pragmatikus politikus megbirkózna ezzel valahogy. A nagykoalícióban Tlustý elképzeléseit ugyan bajosan érvényesíthetné, persze akkor már aligha ragaszkodna olyan állhatatosan javaslataihoz.

A nagykoalícióban azonban a túlvégen ott lenne Paroubek is. A Polgári Demokrata Pártra hárulna a felelősség nagy része, s ez megmutatkozna csökkenő népszerűségében is. Aztán Paroubek talán találna pár konstruktív képviselőt (érdekes, hogy a dezertálás csak balról jobbra lehetséges; fordított irányba a konstruktív képviselők állnak át), akik lehetővé tennék egy kommunisták támogatta sokkal egyneműbb kormány létrejöttét. Tlustý tehát nagyon kockázatos játékot játszik.

Már csak ezért is legjobb megoldás a mostani kormány: a koalíció kisebb pártjai mérsékelhetik az ODS diktatórikus hajlamát, míg a polgári demokraták mérsékelhetik a zöldek fundamentalizmusát és a kereszténydemokraták opportunizmusát. Nem idealizálom a koalíciós pártokat: csak erős meggyőződésem, hogy jobb egy darabig nem jöhet; sokkal rosszabb viszont ellenben igen.

2007. április 29.
Kövér Gábor fordítása