|
|||||||
|
|
|
|
|
|
|
|
BúcsúrúgásCsupán kevesen hitték volna, hogy a Cseh Szociáldemokrata Párt (ČSSD) brünni kongresszusa olyannyira érdekesen zajlik le. Sem a szociáldemokrata bennfentesektől kiszivárgó információk, sem a közvélemény-kutatások nem jelezték, hogy Paroubek elnöknek gondjai lehetnének, a pártban történteket távolból, a híreket másodkézből kapó ember (ez az én esetem) aztán végképp nincsen nagy esélye. Némi előrelátással persze számítani lehetett volna arra, hogy a választásokat követő, végül a koalíció sikerét hozó kötélhúzás nem csak a Polgári Demokrata Pártnak (ODS) okoznak problémát (ugyan kormánypárt, de érdekes módon került hatalomra), hanem az összecsapásban végül is alulmaradó ČSSD számára is. Ebből a szempontból Zeman Paroubeket célzó „búcsúrúgása” jól időzített és pontosan célzott volt. Nyilvánosságra hozta a pártban elnökével, politikájával szemben érzett, addig rejtett elégedetlenséget. Az elégedetlenség érthető: egyrészt Paroubek autokratikus és bunkó módszerei minden normális embert nyugtalanítaniuk kell (legkisebb okunk sincs azt föltételezni, hogy a küldöttek többsége ilyen értelemben nem normális ember). Másodszor: rendszeres és magával ragadó zajos hőzöngése ellenére nem lehetett sokáig takargatni, hogy az valóságnak nem teljesen felel meg. A szociáldemokraták elnöke megmentette a pártot nagy leégéstől: ám választásokat nem sikerült megnyernie (ha csak egy kicsin is múlt), a választások utáni teljesítménye is problematikus: abban a pillanatban, mikor megállapodott Kalousekkel, már csak egy lépésre volt a diadaltól – csakhogy aztán nem sikerült az erő pozíciójából az ODS-t nagykoalícióra kényszerítenie (nyilvánvalóan túl sokat kívánt tőle), a párt végül ellenzékben találta magát. Kétség nincsen, hogy ezt sok „barátja” rossz néven veszi. Az, hogy a szociáldemokraták elnöke megszabadult Zemantól, érthető, nem is tehetett mást, mindenki ezt tette volna helyében, merő önvédelemből. Zeman távozása azonban életre keltette Paroubek az ilyen-olyan okból ellenségeivé lett embereket. A legnagyobb bajt számára talán nem is Zeman hívei jelentik számára: ezektől részben megszabadult, részben a maga oldalára állította őket – ezen nehéz csodálkozni, hiszen Zemannal lényegében azonos a programja (együttműködés a kommunistákkal), még a manírjaik is ugyanazok. A párt modernizációjáról beszélni ilyen körülmények között csupán képmutató ködösítés, az olyan változás, mint a pártelnök közvetlen választása valójában megnöveli a vezetés lehetőségét annak manipulálására. A zemanisták és Paroubek követői között nincsen valódi programbeli nézeteltérés. A Špidla-féle „emberarcú ČSSD“ szárny részben elporladt, részben Paroubek oldalára állt. A kongresszuson kialakult a Paroubek-ellenes ellenzék csírája (Starec, Hulínský), egyelőre azonban nem világos, mit is akar tulajdonképpen. Lázadásuk látható volt, viszont csak részeredményeket hozott. Ennek ellenére sikeresebbek voltak, mint tavaly ősszel az ODS elégedetlenkedői. Megkaparintották maguknak a Központi Ellenőrző Bizottság viszonylag jelentős pozícióját, így Paroubek talán valamennyire kontroll alá kerül. ČSSD különös párt: rendszeresen arrogáns, goromba frátereket választ az élére és egy ideig mindig bejönni látszik e húzásuk. Később aztán rádöbbennek, hogy az ilyenfajta emberek közvélemény előtti sikerei időben korlátozottak, viszont munkatársaik életét kész pokollá teszik. Ekkor a párt az önfenntartási ösztön jeleit kezdi mutatni. Ennek most az a jele, hogy Paroubek támogatottsága lényegében föltételes (sovány 60%), továbbá a nyakára ültettek embert, aki szigorú figyelemmel fogja követni. Hogyha még Hulinskýt még a párt szervezésért felelős alelnökének is választották volna, akkor Paroubeken egy olyan helyzetben ejtettek volna halálos sebet, mikor a legmagasabb funkcióban a váltásra még egyáltalán nincsenek fölkészülve s főképpen szélesen messze nincsen senki, aki ezt a funkciót hajlandó és képes lenne átvenni. Teljesen érthető módon működésbe lépett – egyebek mellett – a fölbomlástól való félelem. A baj csak azzal van, hogy Paroubek láthatólag nemigen fogékony az ilyenfajta leckére. Míg Zeman megértette, hogy a 2002-es választásokon vezetése alatt a szociáldemokraták nem lennének sikeresek, és hogy ezzel ellehetetlenedne, ezért elvonult a Cseh-Morva Fennsík erdőibe arra várva, hogy bajba kerülvén tanácstalan beosztottjai visszahívják, Paroubek Shakespeare III. Richardjának állhatatosságával rendelkezik. Hogy mi következik, a szociáldemokraták és felelős vezetőik dolga. Érdekes látvány lesz, melyet, ha a politikai elemző kellő távolból figyelhetné (például egy idilli új-angliai kisvárosból) – akár élvezhetne is. 2007. március 25.
|