A kandúrok cseréje a szociáldemokrata pártban befejeződött

Miloš Zeman kilépett a szociáldemokrata pártból (ČSSD). Távozása reakció az ellene tett, Altner-ügyben kapcsolatos büntetőföljelentésre. A ČSSD volt elnöke azt gondolja, hogy azt a szociáldemokrata párt csúcsáról kezdeményezték. Csodálkoznék, ha tévedne. Paroubeknek el kell bánnia vele, de sem ő, sem a párt nem jelentheti föl egykori elnökét. Nem okozna jó benyomást.

Miloš Zeman csillaga akkor kezdett emelkedni, mikor megalakult a Polgári Fórum, a személyiségek keltetőgépe. A bársonyos forradalom ezek kultuszában élt: a személyiség új demokráciánk korai korszakában nehezen kezelhető, egy őrjöngő háziasszony energiájával, illetve átlagon felül burjánzó becsvággyal rendelkező exhibicionistákat jelentett. Miloš Zeman az ilyenfajta személyiségek mintapéldánya volt (csupán egy kicsivel civilizáltabb személyiség-variáns mostani köztársasági elnökünk). Az érintettek becsvágya egymás mellett nem élhetett, a könyökök éles csatájában Zeman alulmaradt (túlságosan jellegzetes személyiség volt, teljesen hiányzott belőle a türelem és a taktika).

Az alvilágba űzött személyiség a Polgári Fórumon és örökösein úgy állt bosszút, hogy a nem az Igazság és Szeretet keltetőjéből származó szociáldemokrata pártot a semmiből a politikai szépségverseny legmagasabb fokára juttatta. A Havel – Klaus – Zeman hármascsillagzatban egy pillanatra Zeman volt a legsikeresebb. Maga köré gyűjtötte azokat a frusztrált embereket, akiknek semmi sem juttatott a Polgári Fórum és más utódszervezete, a republikánusokat pedig eljelentéktelenítette szavazóik elcsábításával. Politikai karrierjének csúcsa az Ellenzéki Szerződés volt.

Azonban saját önsúllyal, tehetetlenségi erővel bíró nagy pártok élén álló személyiségek sokáig nem tartanak ki. A szociáldemokrata elnök elviselhetetlen személyes tulajdonságai (ebben túltett Klauson is, már ez önmagáért beszél) kevésbé harcias kollégái, akik nyugodtabb, konfliktusokkal kisebb mértékben terhelt politikai létre vágytak, legelőször elégedetlenkedtek, aztán elkedvetlenedtek. Zeman úgy ítélte, pozíciója megtartásának egyetlen módja, ha egy időre visszavonul. Látványosan lemondott minden funkciójáról, a Cseh-Morva Fennsíkra távozott nyugállományba, hogy a természetnek és az olvasásnak szentelje idejét. Szinte senki nem hitte szavai őszinteségét, joggal.

Zeman lépése két premisszára épült:

Először, ambiciózus utódai alkalmatlanságuk miatt rövid idő alatt ellehetetlenülnek.

Másodszor: ekkor a pártnak eszébe jut nagy tekintélyű demiurgosza, Zeman pedig dicsőségesen visszatérhet.

Az első föltétel teljesült. A másodikban azonban Zeman katasztrofálisan elszámította magát (ezt bizonyos mértékben magának köszönheti, például már elhamarkodott, ambiciózus és rosszul előkészített visszatérési kísérletével, hogy a köztársasági elnöké válasszák).

Hívei ügyetlenebbnek bizonyultak, mint ellenfeleik. Meg aztán nem is igen maradt embere. Az egyik ma bolondot csinál külföldi újságírókból, a másik elmegyógyintézetet vezet, a harmadik a vadászokat védi a tévé esti meséivel szemben. Ám Zeman legnagyobb baja Jiří Paroubek. Bebizonyosodott ugyanis, hogy a Vendéglátóipari Vállalat egykori gazdasági helyettesével szemben harcban a bársonyos forradalom hitében fölnövő személyiségnek semmi esélye sincsen. Az egykori helyettes menedzseri tapasztalata bőven elegendő volt, hogy a személyiségen fölülkerekedjen. Paroubek együttműködést ajánlott Zemannak a választási kampányban, ugyanakkor egyik hívét a másik után likvidálta szép lassan. Zeman csúfosan lépre ment. A választások után aztán a szociáldemokraták új elnöke munkatársától minden további nélkül megvált (ezen egyáltalán nem csodálkozom, Jiří Paroubek racionálisan viselkedett, Zemannal a szoros kapcsolat megőrüléshez vezet).

Az persze kérdés, mit remélt Zeman kettejük együttműködésétől. A kompetens személy ennek megítélésére alighanem Zeman kormányának egészségügyi minisztere, aki ma egy személyiségekkel hivatásszerűen foglalkozó klinika igazgatója. Zeman kifejezetten gyorsan fölismerte, hogy az, amit az együttműködéstől ő várt (talán ő maga sem tudta pontosan mi is az), beteljesületlen marad.

Ezért utolsó erejéből hatalmas sebet ejtett Paroubeken, tevőlegesen segített ugyanis Topolánek kormányának bizalmat szerezni. Paroubeket érzékeny pontján érte, ám pártbéli helyzetét nem rendítette meg. Paroubeknek ugyanis Zemannal szemben hatalmas előnye: nem Személyiség. Így Zeman végül arra következtetésre jutott, nem maradt más számára és körülnézni, hol hagyott az ács a szociáldemokrata párt impozáns építményén lyukat. A pártkongresszus előtt két nappal megelőző bejelentésével hangosan becsapta maga mögött az ajtót, de ezzel tehetetlenségét is beismerte. Paroubek elégedett lehet, kívül már őt Zeman nem tudja tevőlegesen gyötörni.

A szociáldemokratáknál történtek logikusak: tudja ezt mindenki, aki valaha egy nem herélt kandúr mellé idővel egy másikat szerzett be. A fiatalabb, erősebb és kezdeményezőbb egy idő után elkezdi az idősebbet piszkálni, az idősebb kitér a konfliktus elől, aztán csak az étel miatt állít haza, végül örökre távozik, hogy nyugodtabb harcmező után nézzen. A szociáldemokrata kandúrok cseréje azon politikai kultúra keretien belül zajlott le, amivel ez a párt rendelkezik. Most azonban nagy riválisával, a Polgári Demokrata Párttal (ODS) szemben jelentős előnyre tett szert: ott ugyanis a kandúrok tényleges cseréje még várat magára.

2007 március 21.
Kövér Gábor fordítása