|
|||||||
|
|
|
|
|
|
|
|
Újra Csehszlovákiát? Az Istenért, csak azt ne!A szociáldemokraták (ČSSD) elnöke, Paroubek és a szlovák kormányfő közötti rokonszenv egyre láthatóbb. Nem csupán annak köszönhető, mert mindketten baloldali párt élén állnak. Közös határtalan pragmatizmusuk és hogy egyaránt hajlandóak akár a marslakókkal is együttműködni. Ennek köszönhetően a marslakók Szlovákiában már a kormányban vannak, míg nálunk, azt a pesszimisták szerint, csupán idő kérdése. Ficónak sikerült az, ami Paroubeket eddig – noha nem sokon múlt – elkerülte. Már háromnegyedéve kormányon van, a közvéleményben hatalmas támogatottsága van. Ez egész biztos nagyon imponál a ČSSD elnökének. Innen ered a két politikus közötti szolidaritás és szoros kooperáció. Paroubek vezető tanácsadója föl s alá jár Prága és Pozsony között, politikájuk összehangolására törekedve. Paroubek egyértelműen támogatta Ficót az EU-val szembeni konfliktusában, az Unióban a marslakókkal közös kormányzás iránt nem mutatnak elegendő megértést. Paroubek előrelátó, nem lehet kizárni ugyanis, hogy egyszer majd viszonzásra lesz szüksége. Kétnyelvű televíziós adásról és – egyelőre nem egyértelműen és általánosságban – a „Czechoslovakia” jelzés fölújításáról hallani. Csehszlovákia részleges és lopakodó visszaállításának vágyából azonban semmi jó nem néz ki. A posztkommunista Közép-Európa politikai válságban van. A térség mintha beleunt volna a demokráciába. Mintha elillant volna a türelem és a jóakarat, márpedig ezek nélkül a demokráciát nem lehet életben tartani. Magyarországon osztályharc folyik a populista baloldal és populista jobboldal között, az őszi zavargásokat nehezen lehet másképp értelmezni, mint hogy utcai tüntetésekkel próbálták megváltoztatni a tavaszi választások eredményét. Lengyelországban a fundamentalista jobboldal koalícióban kormányoz a marslakókkal. Szlovákiában, mint arról már szó volt, a populista baloldal van uralmon a marslakók segítségével. Csehországban 1996 mélyül a kormányválság, a marslakók támogatását élvező populista baloldal kis híján kormányra került, ez a lehetőség továbbra is nyitva áll előttük. A mostani helyzetben a Csehszlovákia visszaállítására tett bármilyen kísérlet nagyon romboló impulzust jelent. Miért is? A cseh társadalom létének második szakaszába 1945 után a Németországgal szemben érzett hisztérikus, de nem érthetetlen rettegéssel lépett, nyugati szövetségeseinek morálisan és politikailag fenntarthatatlan politikája 1938-ban a cseheket frusztrálta. Ellenségesen érzéssel viseltetett a cseh társadalom további szomszédjaival, a magyarok és lengyelek háború előtti viselkedését sérelemként élte meg, a szláv Oroszországgal szemben érzett rokonszenve rendellenesen megerősödött. A cseh-szlovák kapcsolatok a kölcsönös gyanakvással voltak terhelve, a szlovák emancipációs törekvéseket a cseh politikai elit határozottan gátolta. Csehszlovákia az oroszok ideális szatellitje lett: a Nyugattól el volt szigetelve a Németország iránt érzett félelme miatt, sokat szenvedett szomszédjaival szemben csak minimális együttérzést tanúsított, belül cseh-szlovák problémával volt elfoglalva, a szláv szimpátia maradványai pedig egészen 1968 augusztusáig megmaradtak. Ezért tarthatták az oroszok a Csehszlovák Köztársaságot, később a „Csehszlovák Szocialista Köztársaságot” a „Prágai Tavasz” rövid epizódját leszámítva a leghűségesebb szövetségesüknek, ezért omlott össze oly gyorsan és szégyenteljesen 1968 tavaszának demokratikus kísérlete (a cseh politikusok ekkor nem a nemzeti szuverenitás visszaállítására törekedtek, hanem a demokrácia és az önkényuralom keresztezésére, míg a szlovákok a nemzeti önállóság megszerzését akarták, logikus, hogy ezt elsősorban a csehekkel elsősorban szemben próbálták kivívni). Közép-Európa és a világ ma egészen más, mint a két világháború között, a hidegháború korától pedig végképp különbözik. Új globális veszély tűnt föl, mellyel még tíz-tizenöt éve sem számolt senki: a radikális iszlám. Azok a nagyhatalmak, mint Németország, Franciaország, Nagy-Britannia, melyek valaha a világot uralták és kölcsönös konfliktusaik hatalmas méretűre nőttek, ma csupán regionális hatalmak, az Egyesült Államok szövetségére szorulnak – jóllehet ezzel nem szívesen szembesülnek. Oroszország az utóbbi húsz évben nagyon meggyöngült, ennek ellenére továbbra is a világ második legerősebb állama, s amint a Nyugat erejét veszti, megpróbálja Közép-Európából legalább részben visszaszerezni, amit valaha itt bírt. Emiatt Csehszlovákia visszaállítása fölöttébb előnyös az oroszok számára. E szituációban a Cseh Köztársaság elsőrendű érdeke a szolidaritás és szövetség a Nyugattal (mely Németországot is jelenti!) és az USA-val. Egyszersmind a posztkommunista szomszédokkal (beleértve Szlovákiát is természetesen). Ma Csehszlovákia újbóli megteremtése olyan volna, mintha brontoszauruszt engednénk a kastélykertbe. Ezenkívül: a csehszlovák föderáció békés szétválásának eredménye, hogy van egy állam Európában, ahol egészen szívesen látják a cseheket; ráadásul ez ország (ritka dolog!) szomszédos is. Akkor miért kellene ezt is elrontanunk? 2007. február 11.
|