Kilátások az új esztendőre

A tavalyi év második felében a véget nem érő huzakodás fokozatosan azzal járt, hogy bekövetkezett a lehető legrosszabb: egy nem túl egyszerű, de azért mégis csak gyakorlati, technikai probléma (a kormányalakítás) minden résztvevő számára presztízskérdéssé lett. Mely a legjobb módja annak, hogy az enélkül sem könnyű helyzet tökéletesen megbénuljon. Ezt már Paroubek híres „választás utáni” beszédében kicsúcsosodó agresszív választási kampánya megelőlegezte. Ám mindent Paroubekre fogni ugyan kényelmes, de igazságtalan dolog.

A Polgári Demokrata Párt (ODS) elnöke, Topolánek második kormányának megalakításakor nyílt konfliktusba került Klaus köztársasági elnökkel. Legutóbbi lépései önállósodását jelzik. Hogyan lehetne másképpen értékelni azt, hogy kitúrta Klaus egyik hívét, Tlustýt a pénzügyminiszteri kulcspozícióból? A lehető legegyszerűbb módon tette ezt: ahelyett, hogy fáradságosan és kockáztatva az utódot az ODS-ben kereste volna, a széket az egyik koalíciós partnernek ajánlotta föl. Ezzel elég nagy bajt kerekített pártjában, azzal súlyosbítva, hogy a posztot egy olyan ember foglalja majd el, aki tavaly még a mi viszonyainkhoz képest is kirívóan megbízhatatlannak és komolytalannak bizonyult. Karel Schwarzenberg külügyminiszteri kinevezése is nehezen értelmezhető másképp, mint a köztársasági elnöknek szóló fricska: Klaus némiképp erőltetett szövege buta demagógia, amit bizonyos mértékig kiprovokáltak tőle, elégedetlensége igazi okát nem fedte föl: a kormányfészek presztízshelyére ki nem állhatott elődjének, Václav Havelnak kakukktojása kerül. Klaus kifogásai természetesen abszurdak, de Topolánek könnyűszerrel találhatott volna más, többé-kevésbé egyenrangú jelöltet saját pártjában vagy a koalíciós partnereknél (például Svoboda exminisztert).

A második kormány összeállítása az ODS régi-új koalíciós társai számára is presztízskérdés. Topolánek a választások után bizonyos ügyetlen durvasággal tárgyalt velük, partnerei most nyeregbe kerültek. A kabinetben (együtt) ugyanannyi helyük van, mint a polgári demokratáknak, ráadásul három fontos minisztérium is az övék. Ugyanakkor Topolánekkel egyetemben sikerült az addig valamennyire egységes polgári demokratákat megosztaniuk, ezzel érveket szolgáltatva Klaus elnöknek.

Václav Klaus mostanában saját uralmát próbálja visszaállítani az ODS-ben, illetve fokozatosan minden fölött, ahol az csak sikerül. Klaus célja a tekintélyuralom bevezetése demokratikus eszközökkel. Elnökünk mentalitása egy római császáré, nem érez már maga fölött semmilyen tekintélyt. Sajnos eszerint viselkedik a külügyekben is, ahol pedig ez nem lehetséges, mert a Cseh Köztársaság lehetőségei korlátozottabbak, mint az ókori római birodaloménak, s ez időről időre (például az amerikai elnökkel való konfliktusában) kézzelfoghatóan bebizonyosodik.

Klaus viszonylag tisztán módjában áll van a kormányt megbuktatni. Ki kell ugyan neveznie, de az ODS-t belül sokkal tökéletesebben meg tudja osztani, mint Zemannak sikerült a szociáldemokratákat. Topolánek és koalíciós partnerei ebben segítségére vannak.

A baj az, hogy Topolánek mostani kudarcával megnyílik az út a harmadik kormányalakítási próbálkozás előtt. A polgári demokraták kilátásai a házelnök-választáskor nem reménytelenek (mellyel leginkább a nagykoalíció valamilyen formája realizálódna), de egyrészt Vlček szociáldemokrata házelnöknek nem kell föladni posztját (s erre bárki ráveheti), másrészt titkos választás esetén az országgyűlés könnyen szociáldemokrata elnököt választhat. Ez azonban Paroubek számára adna a lehetőséget, ettől pedig a polgári demokraták pánikba esnek.

Mindent figyelembe véve, ennek a helyzetnek nincsen jó megoldása. A választások utáni politikai játékot rosszul játszották. Paroubek meggyőzően bebizonyította ellenfeleinek, hogy nélküle még a kezüket sem mossák meg, a másik nagy párt csak tehetetlenséget és megosztottságot mutatott. Legelőször engedték Paroubeket fölülkerekedni, majd el is ismerték ezt a helyzetet és arra összpontosítottak, hogy a szociáldemokraták elnöke semmilyen körülmények között ne kaphasson kormányalakítási lehetőséget. Ez politikailag nem kifizetődő. Ezért vagy Klaus tekintélyelvű kísérlete vár ránk a pacifikált ODS a szociáldemokraták közötti hatalommegosztási megállapodásnak köszönhetően - vagy Paroubek kerül kormányra a kommunisták támogatásával. Nehéz megmondani, melyik a rosszabb forgatókönyv. Egyre kevésbé reális az egyetlen viszonylag értelmes megoldás, az előrehozott választás (leginkább a sikertelen harmadik kormányalakítási kísérlet útján). Ez a politikusok egyikét sem érdekli.

Kövér Gábor fordítása
2007. Január 1.