Paroubek is kapjon kormányalakítási lehetőséget!

Václav Klaus megszakította a mai tárgyalást a parlamenti pártok vezetőivel és újra Mirek Topoláneket bízta meg a kormányalakítással. Némiképp saját, nem túlságosan átgondolt politikájának a foglyává vált. Előre meghatározta ugyanis a kormányalakítási tárgyalások világos irányát. Először is, hogy a kormány mennyiben legyen szivárványkoalíció, szakértői kormány, ügyvezető kabinet stb., másrészt mennyire lett volna időben korlátozott a fölhatalmazása. A kommunista szavazatoktól nem függő kormányt kell alakítani, akár azon az áron is, hogy az csak „átmeneti” lesz.

Nehéz megszabadulni attól a benyomástól, hogy tulajdonképpen egyvalamiről van végig szó: valahogy megakadályozni, hogy Paroubek is megkapja a „neki járó” kormányalakítási lehetőséget. Így viszont nem maradt más, mint az egészet úgy fölcicomázni, hogy az áldozat többé-kevésbé maga is egyetértsen vele. A tényleges ok az, hogy Paroubek a kommunisták támogatásával szándékozik kormányt alakítani. A kommunistákkal a jobboldalt hatékonyan lehet zsarolni. Ez Miloš Zeman fölfedezése volt, ő azonban nem tudta ezt megvalósítani, meg kellett elégednie az Ellenzéki Szerződéssel. Paroubek azonban ettől már karnyújtásnyira van, csupán egy dezertálóra van szüksége. A köztársasági elnök terve egyszerre kivitelezhetetlen (Paroubeknek meg kellene hibbannia ahhoz, hogy abban részt vegyen) és politikailag szerencsétlen.

Mindenekelőtt: nem őszinte dolog a másik oldalról esetleg átcsábított képviselőkre hivatkozni: a Paroubek előtt lehetőséget kapott Topoláneknek vajon hogyan lehetett volna sikeres egy áruló segítsége nélkül? Az árulás nemcsak akkor elítélendő, ha jobbról balra történik, a kötelezettségek megszegése önmagában rossz. Sántít a kommunistákra való hivatkozás is: nehéz attól a gondolattól megszabadulni, hogy nem csak amiatt van baj velük, mert zsarolás eszközei. Ráadásul Paroubek normális körülmények között még a támogatásukkal sem rendelkezik elegendő szavazattal.

Meggyőződésem, hogy Paroubek a nem túl erős cseh demokrácia számára nagy veszélyt jelent. Amennyiben azonban az ellenfele erőt és határozottságot mutat, minden föltétel adott ahhoz, hogy Paroubek kísérlete ne sikerüljön. A fenti szabályok alapján, azoknak megfelelően kapott lehetőséget és vallott kudarcot korábban Topolánek.

A dolgok logikus útja szerint először a legerősebb párt vezetője kapja a kormányalakítási lehetőséget. Ez megtörtént. Aztán a második legerősebb párt vezetője következik a sorban. Elődjéhez hasonlóan nincsen biztos többsége, ám tábora fegyelmezettebb. Az alkotmány azonban a biztos többséget nem követeli meg: csakhogy ahhoz, hogy másképpen lépjenek föl, meggyőző okokra van szükség. Eddig azonban puszta okoskodás tanúi voltunk, melynek résztvevői (beleértve az elnököt is) demagóg módon a politikai technikai szabályaiba egyfajta képmutató álerkölcsiséget vittek. Az árulás persze erkölcstelen, meg kell akadályozni. A kommunisták erkölcstelenek, nem szabad a hatalomból részesülniük. Mindemellett a másik oldalra átállás nálunk már úgyszólván a rendszerváltás óta divatozik, a kommunistákkal pedig a hatalomhoz vezető úton pedig már összeállt úgyszólván mindenki, szintén a fordulat óta.

A köztársasági elnöknek nem az a feladata, hogy „igazságot tegyen”, hanem a játékszabályok megtartása fölött kell őrködnie (vagyis, hogy - képletesen szólva - ne jutassák kézzel a hálóba a labdát). Paroubek nem lenne szabad hatalomra jutnia, hiszen nem demokrata. Ebben azonban csak azok tudják meggátolni, akiknek erre fölhatalmazásuk van, vagyis a képviselők. Erre minden jel szerint képesnek kell lenniük, ha csődöt mondanak, a mi bűnünk is, hogy júniusban nem választottunk megfelelően.

Amennyiben a köztársasági elnök nem óhajtja e keretet tiszteletben tartani, gyakorlatban alapvetően kiszélesíti közjogi hatalmát (nem föladata például a miniszterelnöki posztra pályázók káderezése). Ha erre a jogot a mai politikai kötélhúzással via facti megszerzi, az ugyanolyan rossz volna, mintha megalakulna Paroubek kommunisták támogatta kisebbségi kormánya. Csak éppen ezt nem látni olyan jól.

Kövér Gábor fordítása