|
|||||||
|
|
|
|
|
|
|
|
InnovációCsehországban furcsa szokás dívik: talán mert az újkorban nem volt részünk sok háborúban, csatában, előszeretettel játsszuk le a régebbieket. Uniformisba öltözött meglett férfiak vaktölténnyel lövöldöznek egymásra történelmi fegyvereket használva. Gyakran megesik, hogy valamelyikük ügyetlenségből kiégeti a nadrágját. Ha harc véget ért, a résztvevők söröznek egy jót a megbocsátás jegyében. Nagy kedvvel harcolják újra például königgrätzi vagy az austerlitzi ütközetet: e csaták nemzeti mitológiánkban nem foglalnak el jelentős helyet, noha honfitársaink ezrei harcoltak és estek el bennük. Így viszont legalább elfogulatlan a viszonyunk hozzájuk. Rosszabb, ha valaki olyan csatát játszik le újra, melyben a jó csap össze a rosszal (mint mikor gyerekkorunkban partizánosdit játszottunk). Valami hasonló történhetett hétfőn Budapesten. Az országban a magyar miniszterelnök botrányos balatonöszödi beszédének nyilvánosságra kerülése óta feszült a helyzet. A forradalom ünneplésére a világ összes részéről Budapestre érkezett állam - és kormányfők, már akik még nem indultak haza, valószínűleg nem hittek saját szemüknek. Az ellenzéki Fidesz hatalmas – és formai szempontból szervezett – ellen-megemlékezést tartott. Ezzel párhuzamosan a teljes belvárost teljesen ellepték a spontán tüntetések. A rendőrséget ezúttal nem Molotov-koktélokkal, hanem kövekkel és az előzőleg a tüntetők által kiürített üres sörösüvegekkel támadták. Egy jómadár elkötött a forradalom fegyvereit bemutató kiállításról egy orosz tankot s nekiindult a rendőrkordonnak. Néhány „forradalmár” könnyebben megrongálta a Dohány utcai zsinagógát. Mikor a hivatalos megemlékezés részeként fölavatták a forradalom áldozatainak emlékművét és fölolvasták a kivégzettek nevét, a szöveget nem lehetett a demonstrálók hangoskodása miatt hallani. Reggelre elfogyott a sör és a tömeg szétoszlott. Meg kell jegyeznem a következőket: először is a randalírozás szörnyű tiszteletlenség a magyar forradalom emlékével szemben. 1956. október 25-én a békés tüntetésnek indult Kossuth téri demonstráció több mint kétszáz ember életébe került. A mai botrányhősöket legfeljebb elpáholják. Így aztán könnyű demonstrálni. Másodszor: ha magyar volnék, soha nem szavaznék sem az MSZP-re, sem Gyurcsányra. Mindezzel együtt a legitim választások eredményét utcai randalírozással megváltoztatni a demokrácia érdekes továbbfejlesztése. Nem volna egyszerűbb a választásokat egyszerűen eltörölni? Harmadszor: a Fidesz a parlamentben népszavazást kezdeményez a nyugdíjakról, az egészségügyről és az oktatásról. Ez azt sejteti, hogy egyebek mellett olyan problémákról is, melyekről civilizált országokban nem lehet referendumot tartani, másrészt fölöttébb különös, hogy egy mérséklet konzervatív párt a parlament kikerülésével a közvetlen demokrácia eszközeihez nyúl. Mindaz, mi történt, újabb eleme a mai posztkommunista Közép-Európa mozaiknak. Lengyelországban konzervatív fundamentalisták kormányoznak két szélsőséges párt segítségével. Szlovákiában szocialista populisták kormányoznak két szélsőséges párt segítségével. Csehországot majd’ féléve nem kormányozza senki, a két tábor dühödten huzakodik olyan érzékeny intézmények fölött, mint például a rendőrség. Magyarország, mely eddig kissé kilógott, vehemensen jelzi, hogy ehhez az elvetemült társasághoz tartozik. Nyugaton joggal mondhatják: az Isten szerelmére, kiket fogadtunk be? Mladá fronta Dnes 2006. október 25.
|