|
|||||||
|
|
|
|
|
|
|
|
A közelgő választások befolyásolják-e a politikai válságot?Hogy mi vár ránk az elkövetkező napokban és hetekben, megjósolhatatlan. Biztosan csak azt lehet kijelenteni, hogy Topolánek kormánya jövő héten benyújtja lemondását, a köztársasági elnök ezután fölkéri, hogy maradjon ügyvezetőként a helyén, amíg új miniszterelnököt nevez ki, és az fölállítja az új kormányt. Erre csak a helyhatósági és szenátusi választások követően kerülhet sor, vagyis valamikor november elején. Nyilvánvaló, hogy Klaus nagyon nem akarja Paroubeket kormányalakítással megbízni. Egyáltalán nem csodálkozom ezen. Valószínűleg egy első pillantásra semleges miniszterelnök-jelöltet keres majd: Klaus kormányának egyik miniszterének, Jan Straský nevét rebesgetik: nem gondolom, hogy éppen ő lesz, de valaki hozzá hasonló. A politikai pártok elnökeivel tartandó találkozókon nyilván teszteli, mekkora esélye van ennek a megoldásnak. Paroubek azonban nem hajlandó lemondani a kormányalakítás jogáról, és hasonló megoldással aligha fog egyetérteni. Ez is érthető. „Paroubek kormányalakítási lehetőségével“ csak egy probléma van, de az fölöttébb lényeges: a szociáldemokraták (ČSSD) elnöke nem képes a győzelmet korrekt eszközökkel elérni, csak úgy, ha legalább egy képviselőt rá tud venni, hogy elárulja pártja választások előtti ígéreteit. A kereszténydemokrata pártban (KDU-ČSL), mint látjuk, az ilyen önkéntesek valósággal hemzsegnek. Paroubek kétségtelenül előzékeny lesz velük, vagyis arra fog törekedni, hogy az igazság a közvélemény számára minél inkább rejtve maradjon, s a renegátok a lehető legerősebb alibivel bírjanak. Egyértelmű, hogy az egyedüli tisztességes megoldás az előrehozott választás. Ezt gondolja ma az emberek többsége, ezt hangoztatja Klaus és Havel, ezúttal egyáltalán nem érdekli őket, hogy ugyanazt gondolják valamiről: ez önmagáért beszél. Minél hamarabb szükség van az új választásokra, vagyis három-négy hónappal a kiírást követően, a közvélemény lelki egészségének érdekében, illetve azokra való tekintettel, akiknek követniük kell a választási kampányt, melyet a minimumra kellene korlátozni. Kizárható az a veszély, hogy újra patthelyzet lesz.Természetesen nincs kizárva, hogy Paroubek győz majd. Az eldöntetlen eredményt pedig a jövőben egészen egyszerű módszerrel el lehetne kerülni: a képviselők számát 249-re emelni és visszatérni az eredeti választási rendszerhez (nehezebb föladat, de ugyanúgy lehetséges, az alsó és a felsőházat egyesíteni egy testületté; ez nagyobb mértékű alkotmánymódosítást igényel). Az ilyen jellegű változásokra azonban csak az (előrehozott) választásokat követően kerülhet sor. Az a kérdés, hogyan befolyásolják mostani alkotmányos válságunkat a szenátusi és önkormányzati választások. Klausnak azt róják föl, hogy a felsőházi választások eredményére vár, hiszen az befolyásolja újraválasztási esélyeit, és az eredménynek megfelelően választja majd meg a szociáldemokratákkal szembeni taktikáját. Van ebben némi igazság, ismerjük a jómadarat. De biztosan azt is várja, hogy lesz-e valamilyen egyértelmű eredmény s az mi módon hat a szociáldemokraták (vagy az ODS) belső helyzetére, esetleg megnyílik-e az utat az előrehozott választások előtt, melyet Paroubek többé-kevésbé akadályoz. Várható-e valami ilyesmit a szenátusi és helyhatósági választásoktól? A szenátusi választások viszonylag áttekinthető eredményt hoznak. A „normális” politikai pártok szerepe a különféle kaotikus és nehezen átlátható politikai csoportosulások, illetve a „személyiségek” rovására választásról választásra nő. Idén a harc a „nyitott demokrácia” (a Szabadság Unió - Demokratikus Unió szétbomlásának utolsó stádiuma) maradványaiért folyik a harc. 7 mandátumról van szó, megszerzésükre a legnagyobb esélye az ODS-nek van (a kereszténydemokraták válságban vannak, a ČSSD túlságosan balra húzódott). Csakhogy az ODS 10 eddigi szenátusi helyért kell újra harcba szállnia, a szociáldemokratáknak viszont csupán egyet kell megvédeniük: keveset veszíthetnek, viszont ha akárcsak két mandátumot kapnak, sokat nyertek. Az önkormányzati szintet az „nagypolitikától“ meglehetősen nagy szakadék választja el, talán néhány nagyvárost nem számítva. Nagyon sok országos ambíció nélküli tömörülés és egy sor független jelölt vesz részt a helyhatósági választásokon. A nagy és bejáratott pártoknak eleddig kevéssé sikerült meggyőzni a falvak és kisvárosok szavazóit, azokról az előnyökről, melyet a nagy és erős politikai szubjektumhoz tartozás hozhat a helyi politikába. Az emberek nyilvánvalóan inkább csak a hátrányoknak vannak tudatában. A választási eredmények nagyban függnek a választói aktivitástól: a nagyobb részvételi arány inkább a szociáldemokraták számára előnyös, míg ha kevesebben mennek el, az a polgári demokratáknak és a kommunistáknak jó. Nehéz lesz meggyőzni a polgárokat, hogy elmenjenek szavazni s a választásokat népszavazásnak tekintsék, hogy kinek kellene nálunk kormányoznia. Magyarországon mindez egyszerűbb, ott az önkormányzati választásokon a megyei közgyűlések összetételére (is) szavaznak. Valószínűtlen, hogy a most közelgő választások jelentősen meggyöngítenék Paroubeket. Sőt a helyi és a felsőházi választásokon elért rossz eredmény nem meggyőző érv ahhoz, miért ne kaphatna Paroubek is lehetőséget a kormányalakításra. A legfőbb összecsapás a parlamentben elkerülhetetlennek tűnik. Ha a legerősebb párt képtelen kormányt alakítani, a lehetőséget formális szempontból a második legerősebbnek kellene megkapnia. A probléma az, hogy a második legerősebb pártnak ez csak valakinek gáncsot vetve vagy jellemtelen egyéneknek köszönhetően sikerülhet. Az illető pártok és a közvélemény dolga, hogy e szerep jelöltjeinek elmenjen ettől a kedve. 2006. október 7.
|