A bizalmi szavazás előtt

A zöldek úgy döntöttek, támogatják Topolánek kormányát, ez egyszerre tisztességes és politikailag is helyes. Döntésüket azzal indokolták, hogy a kormány előrehozott választásokat szeretne, továbbá a Polgári Demokrata Párt (ODS) már nem szándékozik a szociáldemokratákkal (ČSSD) sem koalícióra lépni, sem az Ellenzéki Szerződés mintájára megállapodást kötni, s végül nem fontolgatja a választási törvény a kisebb pártok számára előnytelen megváltoztatását. A zöldek e nagylelkű döntésében, mely a Köztársasági Tanácsuk ülésén nagyon szorosan ment át, kétségkívül szerepet játszott annak belátása is, hogy a kormánynak úgy sincs esélye.

Az ODS a választások óta nagyon ügyetlenül viselkedik. Abban állapodott meg a kereszténydemokratákkal és a zöldekkel, hogy koalíciójuk akkor is fönnmarad, ha a kormány nem kap bizalmat, ez volt amúgy az egyetlen, amit lehetett tenni. A sikertelen házelnök-választás (mely abban az értelemben volt kudarc, hogy még a koalíció rendelkezésére álló 100 szavazatot sem sikerült biztosítani) után azonban az ODS elbizonytalanodott. Paroubeket viszont ez ellenkezőleg, keményebb föllépésre serkentette: „még a kezüket sem mossák meg nélkülünk” és a parlament elnökének megválasztását megakadályozta. Ez tulajdonképpen racionális lépés volt részéről, amennyiben magának akarta biztosítani a kormányalakítási lehetőséget.

A polgári demokraták érezvén a koalíció ingatagságát, illetve Paroubek határozottságát, koalíciós partnereiket cinikusan faképnél hagyták s Paroubekkel kezdtek tárgyalni. A kereszténydemokraták erre a maguk módján reagáltak: egy (kommunisták támogatta) kisebbségi kormányban állapodtak meg a szociáldemokraták elnökével. Csupán az akció különösen esetlen kivitelezése, melyben kétségkívül a kereszténydemokraták vezetése és a parlamenti frakciójuk nagy része is érintett volt, okozta azt, hogy csődöt mondtak. Topoláneket megpirongatták és elszigetelődött. Így állította föl kormányát.

A lehallgatási botrányt az ODS elbaltázta. Bár végül bebizonyosodott, hogy alapvetően igazuk volt, csak a legrosszabbat sikerült megakadályozniuk, az országgyűlésben szégyenletes vereséget szenvedtek (ennek azonban csupán szimbolikus jelentése van szerencsére).

99,9%-ig világos, hogy a kormány nem kap majd bizalmat a szavazáson. Már az is siker volna, ha legalább 100 szavazatot kapna. De ez sem túl valószínű.

Csehországot idestova négy hónapja gyakorlatilag nem kormányozza senki. Végül Klaus köztársasági elnök is arra a következtetésre jutott, hogy az előrehozott választások jelentik az egyetlen kiutat. Ha azonban most a pártokkal szeretne erről tárgyalni, Paroubeknek az lehetne a benyomása, hogy el akarják venni tőle a kormányalakítás lehetőségét. Nehéz ezen csodálkozni. A szociáldemokrata és a kommunista párt (KSČM) csak akkor támogatja a rendkívüli választásokat, ha a harmadik kormányalakítási próbálkozás is sikertelen lesz – azután már tényleg számukra sem marad semmi más.

A mostani helyzetben három dolog teljesen nyilvánvaló. Először is, az egyedüli korrekt megoldás az előrehozott választás lenne a lehető legrövidebb időn belül (a választások elhalasztása és a képviselők megkörnyékezése átállás céljából nem helyénvaló, a szociál- és a polgári demokraták megegyezése kizárt, hiszen a tárgyalásokon a ČSSD nem bizonyult komoly partnernek). Másodszor, a választásokig az országot politikailag semleges kormánynak kellene vezetnie (a kérdés csupán az, hogy most körülményeink között azt hogy lehet nálunk létrehozni). Hármadszor, alig elképzelhető, hogy ezt anélkül meg lehetne valósítani, hogy Paroubek is esélyt kapna a kormányalakításra. Reálisan megoldható a harmadik kísérlet kihagyása, amihez alsó- és felsőház alkotmányos többsége szükségeltetik. De akkor is lehetséges, ha bebizonyosodik, hogy Paroubek sem tud kormányt alakítani.

Az ODS kormánya akkor sem kapná meg a bizalmat, a szavazás mégsem volna haszontalan. 100 igen szavazat 100 nemmel szemben Paroubek viszonylagos kudarcát jelentené.

Ebből kifolyólag a az ODS-nek alázatosan vissza kellene térnie a kereszténydemokratákkal és zöldekkel kötendő koalíció koncepciójához. Kérdés, hogy lehetséges-e még, van-e erre még ideje.

Mladá fronta Dnes 2006 október 2.
Kövér Gábor fordítása