A cseh politikai garnitúra lecserélése

A múlt hét legfontosabb belpolitikai eseménye minden kétséget kizáróan Vlastimil Tlustý pénzügyminiszter látogatása volt Miloš Zemannál. Nem a találkozó indoklásul fölhozott oka (a jövő évi állami költségvetés) az érdekes, elég meggyőzően hangzik, hogy elhiggyük. A kezdeményezés érthetően Tlustýtól származik, beszédes persze, hogy Zeman habozás nélkül elfogadta. Tlustý Zemannak föl kellett ajánlania a részvételt szakértői csapatában, az ajánlatot viszont Zemannak el kellett utasítani. Azonban két szakértőre hívta fel a miniszter figyelmét, egyikük, Jiří Rusnok volt miniszter, lefogadta Tlustý ajánlatát. Hogy ezen kívül még miről tárgyaltak, nem tudjuk. Mindenesetre e kölcsönös gesztusok fölöttébb szokatlanok.

Erről árulkodott Paroubek indulatos reakciója is. Paroubek egyelőre nem mert közvetlenül Zeman ellen fordulni, Rusnoknak esett neki (a másik szakértőt időközben sikerült megfélemlíteni). A Szociáldemokrata Párt (ČSSD) elnöke biztosította Rusnokot, hogy ott, ahová a pártban elérnek hosszú kezei, az árulónak nincs helye. Ráadásul Paroubek szerint annyira erkölcstelen szóba állni az ellenféllel, hogy Rsunok rászolgált a pártból való kizárásra.

Figyelemreméltó, hogy Zeman eleddig befolyásos követői a ČSSD-ben, leginkább Škromach elnökhelyettes, Rusnok döntésével kapcsolatban tartózkodóbb álláspontot foglaltak el. Lényegében átvették Rusnok érvelését, miszerint a csapatban magánszemélyként vesz részt, nem mint a szociáldemokraták képviselője, tehát nincsen semmi további teendő az üggyel kapcsolatban.

Paroubek és Zeman kapcsolata, eddig tulajdonképpen problémátlan volt, kétségkívül kissé felhős lett. Hogy miért? Megeshet, hogy Zeman a választások után Paroubek többel kecsegtette, mint amit valójában adott. Ez végül is érthető: Paroubeknek Zemanra a választási kampányban volt szüksége, jól tudta, hogy az egykori miniszterelnök nem elhanyagolható számú választót mozgósítására képes. Most azonban már kényelmetlen potencionális konkurens.

Az sem zárható ki: Zeman azt gondolta (ugyanúgy jogosan), hogy Paroubek a választásokon voltaképpen felsült, mostani erőszakos politikája fölösleges. Ezzel nincsen egyedül – a Právo eddig egységes Paroubek-párti fizetett tapsolói (Hanák, Franěk, Verner) a lap hasábjain szintén enyhe lehangoltságuknak adnak hangot Paroubek nyers viselkedése miatt. Természetesen nem csupán a Paroubek föllépéséből fakadó „művészi hatásról” van szó. Paroubek színrelépése a cseh politika színpadára Kaczynski fivérek lengyelországi föllépésére emlékeztet, jóllehet politikai orientációjuk teljesen más. A szociáldemokraták elnöke mélyreható politikai változásokat hirdet („második” Cseh Köztársaságot). Az 1989 novembere utáni politikai garnitúra (Havel, Klaus, Zeman) emiatt joggal gondolja, hogy művük veszélybe került. Nem csupán a Klaus bizalmasának számító Tlustý és Zeman találkozója jelzi ezt. Annak számít Klaus Lányba szóló meghívója Havel számára is (melynek formális oka Havel hetvenedik születésnapja). Ezenkívül és Havel találkozott Alexandr Vondra külügyminiszterrel is, az ok Vondra előadásában a következőképpen hangzik: „azért találkoztunk, mert aggódtam, nehogy a választási szuperév éles csatáiban darabjaira hulljon a cseh külpolitikai konszenzus.” Az aggodalom jogos, a fenyegetés pedig természetesen nem Vondrától, Haveltől vagy éppen Mirek Topolánek kormányától ered.

Havel és Zeman ma már teljesen a politikai szorítón kívül vannak, noha maradt még némi informális befolyásuk. Klaus pozíciója különösen az energikus Paroubekkel szembeni konfrontációban viszonylag gyönge, ha Paroubeken múlik, Klaust két éve múlva nem választják újra köztársasági elnökké.

A Paroubek-ellenes parlamenti ellenzék szintén meglehetősen erőtlen: Klaus nagyon ügyelt arra, hogy az a Polgári Demokrata Pártban (ODS) ne nőjön föl riválisa. Ez majdnem tökéletesen sikerült, így a párt az elmúlt egy év alatt folytatott politikája szomorú látványt nyújt. A Zöldek Pártja új és egyelőre nem is stabilizálódott, ráadásul a zöldek Európában sehol sincsenek domináns helyzetben. A kereszténydemokraták a választások után felelőtlen vezetőiknek köszönhetően mély válságba kerültek.

Utolsó csata készülődik most a bársonyos forradalom utáni politikai garnitúra és a színre lépő – lényegében persze visszatérő– múlt rendszerbeli középvezetők között. Mindez a cseh közvélemény teljes közönye mellett történik. Paroubek az emberek többsége számára kifejezetten ellenszenves ugyan, ám senki tudja, mennyivel jobb a másik oldal, egyébként pedig az az általános vélemény, hogy a társadalomnak ehhez az egészhez nincsen sok köze. Az 1989 novembere utáni politikai elit számára mindez szomorú bizonyítvány.

Mindemellett azonban az a köz érdeke, hogy Paroubek és társai kudarcot valljanak, és az ODS diadalmaskodjon. A helyzet azonban nem úgy változik éppen, hogy komolyan lehessen ebben hinni. Paroubek ellenfelei nagyon sokat tettek azért, hogy a közvélemény előtt kompromittálják. Ennek köszönhetően a társadalomban körülbelül olyan támogatottságuk van, mint lázadozó cseh rendeknek 1620-ban. De talán még ezt sem mondhatják el magukról. A ránk váró fehérhegyi vereség ezúttal parlament mezején zajlik.

2006. szeptember 17.
Kövér Gábor Fordítása