Valóban ezt akarjuk?

Nemrég a Cseh Televízió Események című műsorában kis közvéleménykutatást tartottak, melynek témája a választások utáni helyzet volt. A résztvevők kivétel nélkül kifejezésre jutatták elkeseredésük: szörnyűség folyik itt! Azt éreztették, hogy „nekik“ (tudniillik a politikusoknak) a lehető leghamarabb meg kell egyezniük, és végre ne zaklassanak „bennünket” (mármint a dolgozókat) véget nem érő civódásukkal.

A „nép szava“ kissé tendenciózusan került a Cseh TV adásába. A résztvevők nem vettek arról tudomást, hogy nem pártatlan megfigyelők, hanem választóként (vagy éppen nem választóként) érintettek és felelősek is a kialakult helyzetért. Bár nagyon elterjedt, de fölöttébb problematikus az az elképzelés, hogy a politikusoknak kötelességük a megegyezés, továbbá a lehető leghamarabb a nép javával kell foglalkozniuk, illetve nem szabad zavarniuk minket nyugalmunkban és a fárasztó mindennapi életben egyaránt.

Létezik ugyanis olyan – gyakran egészen kulcsfontosságú – politikai helyzet, mikor a politikusoknak az a kötelességük, hogy ne egyezzenek meg. Így például a német konzervatívoknak és centrumpártiaknak 1933-ban nem lett volna szabad megállapodniuk Hitlerrel. Beneš és a nem kommunista cseh pártok kötelessége az lett volna a második világháború alatt és után, hogy nem egyeznek meg a kommunistákkal. Természetesen nem gondolom, hogy a mostani szituáció mindenben megegyezne az 1933-as év Németországa vagy 1945 Csehszlovákiája helyzetével. Csupán arra szeretném föl hívni a figyelmet, hogy a politika célja nem mindig a megegyezés, néha éppen annak az ellenkezője.

Manapság két politikai koncepció ütközik össze: az egyik szabadság mellett tör lándzsát (természetesen bizonytalanul, tökéletlenül és sok hátsógondolattal), a másik a „rendet” preferálja. Ez utóbbi Paroubek és a szociáldemokraták (ČSSD) elképzelése, melynek megvan a maga csábereje. Ha a rend megelőzi a szabadságot, a közügyek átláthatóbbak és könnyebben irányíthatók. Az egyszerűségre és az átláthatóságra azonban ráfizet a polgár. Az állami monopólium, például az egészségügyben, a mostani helyzetet könnyebben kezeli, mint a szabad vállalkozás. Az eredmény azonban a beteg szabadságának korlátozása. A szabad véleménynyilvánítás korlátozása megkönnyíti a kormányzást, de nehezíti a polgár lehetőségét, hogy érvényt szerezzen az igazságnak. A populista külpolitika (mely mindenkivel jól akar kijönni – még az olyan gyanús rezsimekkel is, mint az orosz vagy a kínai – és semmibe nem óhajt belekeveredni) veszélyezteti a cseh közvélemény érdekeit. Vegyük ehhez a kemény kéz politikáját (Paroubek képes volt nagyon rövid idő leforgása alatt pacifikálnia és a boldog abszolút egyetértés állapotába juttatnia a fegyelmezetlen ČSSD-t, ez sem Klausnak az ODS esetében, sem Zemannak nem sikerült). Jiří Paroubek vitán felül rátermett és ügyes politikus. Csupán helyzetét politikailag egyszerűen inkorrekt módon akarja egyszerűsíteni. A kommunistákkal való együttműködése a fenti okokból kifolyóan egészen természetes és erős alapokon áll.

Mintha 1989-hoz a másik irányból közelítenénk. Természetesen, most nem az orosz kommunizmus áll a túloldalon – hanem egy tekintélyelvű rezsim kevesebb szabadsággal. A mai helyzet valamiben az 1948-as év elejére is hasonlít: hiányzik ugyan a háború utáni eufória, gyűlölködés és radikalizmus; a külföldi protektor, Oroszország ma nagyon gyönge és a Cseh-Morva Kommunista Párt sem az a mindenható paramilitáris szervezet már – ugyanolyan azonban a közvélemény érdektelensége és tájékozatlansága.

Politikát nem lehet csinálni a közvéleménnyel való kapcsolattartás és együttműködés nélkül. A közvéleménynek, az embereknek, viszont együtt kell működniük, a közügyek terén aktívnak kell lenniük, - a támogatásra rászolgáltakat támogassák, utasítsák el azokat, akiket el kell utasítani. Korábban sokkal jelentéktelenebb ügyek (az ún. televíziós forradalom) több ezres tüntetést idéztek elő. Ma kedvetlen nyöszörgés hallik csak. A szabadság és rend konfliktusában nem lehet megőrizni az „objektivitást”, a steril tudományos távolságtartást. Minden polgárnak kötelességes eldönteni: valóban ezt akarjuk?

Mladá fronta Dnes 2006. szeptember 15.
Kövér Gábor fordítása