Köszönjük, távozzatok – Magyarországon is

Gyurcsány Ferenc, magyar miniszterelnök négy hónapja a kormányzó szocialisták parlamenti frakciójának zártkörű ülésén ahogy mondani szokás nem tett lakatot a szájára. Egy jótét lélek egyórás beszédét rögzítette és a kompromittáló részleteket nyilvánosságra hozta. Ennek eredményeképp olyan tüntetések törtek ki, melyet Magyarország a rendszerváltás óta nem élt át.

El kell ismerni, hogy a miniszterelnök szövege igencsak eltért az ilyen helyzetben megszokott beszédektől, olyannyira, hogy azt a gyanút ébreszti, vajon előtte egy kissé nem öntött-e föl a garatra. Igaz, nem a nyilvánosság számára szánták. De azzal, hogy napvilágra kerül ennek ellenére számolnia kellett.

Az ügy asszociációk sorozatát indítja el, melyek azonban mind csak korlátozottan érvényesek. Egy csehnek Jakeš híres Červený Hrádekben tartott beszéde jut elsőre eszébe. Az összehasonlítás azért nem teljesen jogos, mert Gyurcsány nyilvánvalóan azért provokálta pártbeli kollégáit, hogy támogatást szerezzen radikális reformjaihoz és az erősebb kifejezések önkritikaként hangzottak el.

Mindkettő igencsak távol állt Jakeštől. A másik (valamivel találóbb) hasonlat a Köszönjük, távozzatok mozgalma és a cseh televíziós forradalom. A magyar televíziós forradalmat azonban egyrészt nem a szerkesztők kezdeményezték, hanem a nézők (illetve azok harciasabbja), másrészt annak az épület földszintje teljesen az áldozatául esett. A demonstrációk (melyek az egész országban zajlottak, de egy kivétellel mind békésen) szemmel láthatóan erősebben kötődnek az ellenzékhez, mint annak idején nálunk. Kihasználta ezt a szélsőjobboldal is. Magyarországon hamarosan önkormányzati választások lesznek, az ilyenfajta választási kampány ingyen van, egyszersmind hatékony.

A harmadik analógia a magyar forradalom, melynek 50. évfordulója rohamosan közeledik. Az ugyanúgy tüntetéssel kezdődött, ugyanúgy a parlament épülete előtt érte el csúcspontját s azért a Rádiónál folyt akkor a lövöldözés, mert a Magyar Televízió akkor még nem létezett. akkoriban azonban az ország orosz megszállás alatt állt és szörnyű nyomorban élt. Magyarország azonban ma szabad, mostani szociális problémáit az ötven évvel ezelőtti helyzettel egyszerűen nem lehet összehasonlítani.

Magyarországon, mint látjuk, feszültebb és szenvedélyesebb a helyzet, mint például Csehországban. Ezt a nemzeti jellemmel magyarázni egyszerre vonzó és felszínes. A demonstrációk egyik oka az, hogy a társadalmat mély törésvonal szeli ketté a polgári pártok és a szocialisták között. A polgári pártok az átmenet idején az új politikai rendszer építésével voltak elfoglalva, a szocialisták ez alatt a zavartalanul privatizálták a közvagyont (Gyurcsány miniszterelnök erről tudna mit mesélni, hiszen ő az egyik eklatáns példa). Ez még jobban fölerősítette a posztkommunisták és a polgári jobboldal közötti antagonisztikus ellentétet. És persze ott vannak a múltbéli sérelmek. Minden harmadik magyar nem a magyar állam polgára. Az érintett szomszédos országok nem mutatnak elegendő megértést az érzékeny helyzet miatt, melyről Magyarország nem tehet. Magyarország számukra tudat alatt továbbra is csak egy hatvan évvel ezelőtt befejeződött háború vesztese. Ez aligha segíti a társadalmi békét.

A magyar politika előnye, hogy a szemben álló pártok képesek a párbeszédre, mikor valóban fontos ügyről van szó. Komoly dologról kell dönteni: arról, hogy a miniszterelnöknek távoznia kell-e, nyitott kérdés és természetesen nem vagyok illetékes ebben. Nem tartanám azonban túlzottan szerencsésnek, ha a legitim választások eredményét féléven belül utcai tüntetések revideálnák. Gyurcsány botlása ennek nem meggyőző indoka.

2006. szeptember 19.
Kövér Gábor fordítása