A jobboldal integrációjáról

A jobboldal integrációja olyan periodikusan visszatérő jelenség, mely minden, a cseh politikai palettán történt mélyreható változásnak oka vagy következménye. Szeretném megkísérelni e különös jelenség pontos leírását, hasonlóan ahhoz, ahogyan a váratlan légköri vagy geológiai változásokat írják le.

Feltűnő, hogy a másik oldalon nincsen szimmetrikus folyamat, vagyis a baloldal lényegében nem egységesül. Mindezt azzal magyarázom, hogy a baloldal iránt nincs olyan kereslet. Persze az is lehetséges, hogy eltérően a jobboldaltól az már eléggé egységes amúgy is.

A jobboldal integrációja rögtön 1989 novemberét követően megindult. Mikor az ősrobbanás után, mely szétszakította a Polgári Fórumot, megalakult a Polgári Demokrata Párt (ODS), a cseh politikai rendszer e viszonylag nagy bolygója. Az ODS ezután a politikailag légüres térben, rengeteg forgács társaságában maradt. A nagyobbak és ügyeskedőbbek közül a Polgári Demokrata Szövetség (ODA) az ODS szatellitpártja lett, míg a Kereszténydemokrata Párt (KDS) javarészt elégett az ODS sűrű közegében, miközben az, ami a bolygó tetején állt meg, Ivan Pilip úr miniszteri Land Roverjében testesült meg. A semmilyen politikai gravitációval nem rendelkező kisebbek az integráció véget nem érő ciklusába kezdtek.

A jobboldal egységesülését idestova tizenkét éve követem figyelemmel, eleinte tevőleges szerepet vállaltam benne, tehát gyakorlati tapasztalataim is vannak. Ezen az alapon bizonyos következtetésekre jutottam a végtelenül kis politikai testek mechanikájáról. Teljesen más szabályok érvényesek itt, mint a banális makrovilágban. Szabályait két alapvető törvénybe lehet összefoglalni. Első számú törvény: hat piciny jobboldali formáció egyesülésével el egy, az előzőeknél jóval kisebb hetedik születik. Második számú törvény: hat jobboldali párt integrációjából hét jobboldali párt születik.

A két törvény dialektus egységben működik: hat minipárt egyesülésével egy hetedik születik, miközben a hat egyesült párt külön is működik továbbra is. Ezzel talán meg lehet magyarázni azt a logikátlan jelenséget, hogy bár a jobboldali pártok tömegesen szűnnek meg, mégis egyre több van belőlük. Vitalitásuk annál figyelemreméltóbb, hogy többségüknek nincsen sem tagsága, sem szavazója és többnyire pénze sem. Egészen különös helyzet áll elő, mikor az egyesülés folyamatába eredetileg tréfának szántak törpepárt, lép be (példa: Balbín Költészeti Pártja). Egyszerre csak rádöbben, hogy politikai ambíciói olyan hatalmasra nőttek, mint a tizenkét éves őzbak agancsa. Már akkor sem tud nem létezni, még ha erre törekedne is: kézzelfogható bizonyítéka annak, hogy a politika nem tréfadolog.

Az utóbbi időben egyedülálló tüneménynek vagyunk tanúi: az integráció folyamatába egy olyan párt szándékozik bekapcsolódni, mely választói támogatással bír, saját miniszterei, képviselői és további potentátjai vannak, sőt a köztársasági elnök rokonszenve is övé. Mint ahogy az egészségtelen piros foltok a jó karban lévő bonviván arcán könyörtelen jelzik a kezdődő tüdőbajt, az ilyen párt integrációs vágyakozása elrettentő bizonyítékai mindenki számára, akik ezidáig belőle híztak: ha megakarjátok őrizni miniszteri és képviselői széketeket, esetleg további zsíros javadalmakat, nézzétek csak korül, van-e hová menekülni! A bárkát, melyhez politikai karriereteket kötöttéket, már elragadta a jobboldali integráció tengeri örvénye, ahol odavész támogatottsága, tagsága és politikai befolyása is, részt vesz viszont a Cseh Jobboldallal, Jobboldali Blokk-kal, az Agrárpárttal és az Európai Demokratákkal egyetemben a soha véget nem érő haláltáncban, mely folyamán újra és újra integrálódtok és dezintegrálódtok s halhatatlanok lesztek, mint a Gulliver utazásaiban a szerencsétlen Struldbrugok.

2004. július 26.
Kövér Gábor fordítása