Vencel kontra Boleszláv

Egy szabad állam polgárainak kétségtelenül vannak fontosabb dolguk is az állami ünnepek megtartásánál. Ennek ellenére a hivatalos állami ünnepek állapota beszédes képet nyújt a táradalom helyzetéről. Komikus például, hogy két szláv apostolként tisztelünk két görögöt. Kevésbé vicces dolog és súlyosabb is, hogy a Cseh Köztársaság legfontosabb ünnepének egyik másik állam, vagyis a két világháború közti Csehszlovákia megszületése számít. Mintha mostani államunkat csupán az előző tökéletlen pótlékának tartanánk. Ezt teszi rendbe az új, állami ünnepekről született törvény.

Legnagyobb problémánk szeptember 28-ával, helyesebben szólva szent Vencel „káderlapjával” van. Megérdemli egyáltalán ez az ember, hogy ünnepeljék? Miloš Zeman miniszterelnök szerint (kétségkívül sokak nevében beszélt) Vencel gyáva és kollaboráns volt. Lehet, hogy rá is vonatkoznak a Beneš-dekrétumok, jogrendszerünk élő ös merev gerince. Érdekes, hogy e nemzetnek, mely legújabbkori történelme folyamán más erényekkel tűnt ki, mint éppen a makacs harciassággal, hány olyan tagja van, akinek a békeszerető fejedelem helyett durva hadvezérek imponálnak, a Boleszlávok, a Přemysl Ottokárok és a többiek. Úgy tűnik, mintha nem érvényesülne egyenlő mérce: minél nagyobb beszari, annál jobban imponálnak neki a rabiátusok. Persze ha komolyra fordul a dolog, azért az emberek egészen spontán módon Vencel szobra körül gyűlnek össze, mint történt az 1968 augusztusában is.

Ami Vencelről fönnmaradt, csupán legenda. Aligha lehet kideríteni történeti hitelességét. De nem helyénvaló azt sem föltételezni, hogy teljesen kitalált dologról van szó. A legendának ugyanis van értelme. Lényege abban rejlik, hogy vannak fontosabb dolgok, mint a birodalom létrehozása és annak megerősítése: az igazságosság, az alázat, a kegyesség és a felebaráti szeretet. Sőt: az a birodalom, amelyik nincsen áthatva a fenti értékektől, nem ér semmit, terjedjen akár az Adriától a Baltikumig is. Szent Vencel nyilvánvalóan annak a másik kollaboránsnak a példáját követte, aki rómaiakkal működött együtt és az időszámítás kezdetén arról beszélt, hogy: ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel, szeresd ellenséged, add meg a császárnak, ami a császáré,és Istennek, ami Istené.

A törvényhozók salamoni döntést hoztak. Szeptember 28. ugyan ünnep lesz, de nem Szent Vencel, hanem a cseh államiság napja. Hasonló volt a bolsevik rendszerben október 28. ünnepe. Az Államosítás napjának nevezték, de mindenki tudta, mit is rejt valójában az ünnep. Akkoriban kényszerből, ma önként ünnepeljük.

A képviselői furfangosság nem tudja társadalmunk mély megosztottságát eltakarni. Mikor egykoron II. Boleszláv harcosai a Slavník-dinasztia központját Libicét támadták, azt kiáltották: a ti szentetek Vencel, a miénk Boleszláv. Szent Vencel és szent Boleszláv követői között ma is összecsapnak, hogy milyen lesz a jövőbeni cseh állam. Mint látjuk, nincs ebben semmi új.

Lidové noviny 2000. június 2.
Kövér Gábor fordítása