Jiří Paroubek és az Események

Jiří Paroubek a Právo 2006. június 21-i számában egy cikket adott közre, melyben Ivan Langert „leendő belügyminisztert“ azzal vádolja, hogy megfélemlíti a publicistákat. Langer úr ugyanis a Cseh Televízió bocsánatkérését követeli, mert egyik vitaműsorának műsorvezetője, Václav Moravec szerint ő volt az, aki a Kubice-féle hír nyilvánosságra jutása mögött állt, ebben az összefüggésben tett fel kérdéseket Langer alkalmasságáról, hogy Langer átesett-e nemzetbiztonsági átvilágításon, a miniszteri posztra alkalmas-e. A miniszterelnök azt kérdi: „Ehhez majd mit szólnak vajon a vezető európai újságírók?“

A kérdés annál sürgetőbb, mivel Langer úr egyáltalán nincsen egyedül. Mások is akadnak, olyanok is, akik Langer úrtól eltérően nem „leendő”, hanem „ügyvezető” pozícióban vannak. Például a fent idézett sorok szerzője, Paroubek miniszterelnök úr. E másik esetről részben kötelességből, részben némi büszkeséggel számolunk be, mert az Eseményekkel kapcsolatos. A miniszterelnök úr múlt pénteken ügyvédjén, dr. Petr Topinka ügyvéd úron keresztül e-mailben fordult hozzám, melyben bocsánatkérésre szólít fel „Egy héttel a választások után”című írásom két kijelentése miatt. Arra kértem Topinka ügyvéd urat, hogy kérését küldje el szokásos formában, vagyis levélben. Mindez eddig nem történt meg, mivel azonban az ilyen súlyú dolgot nem szabad a nyilvánossággal nem megosztani, az olvasók rendelkezésére bocsátom az ügyvéd úr e-mailjét, egyszersmind válaszomat is, melyet, szintén e-mailben, neki küldtem. (Amennyiben bebizonyosodna, hogy ostoba tréfa áldozata lettem, hiszen e-mailt bárki és bármilyen név alatt küldhet, dr. Topinka és a miniszterelnök uraktól az akaratlan dezinformációért, mely az e-mail nyilvánosságra hozása jelent, elnézését kérek). Az ügyre természetesen még visszatérünk.

bd

* * *

Prága, 2006. június 16.

Tisztel Doktor Úr,
Jiří Paroubek jogi képviselőjeként fordulok önhöz, az alábbi ügyben.

Az Inerneten megjelenő Neviditelný pes című folyóiratban, mely a www.neviditelnypes.cz weboldalon jelenik meg, 2006. június 12-én cikk jelent meg „Események: egy héttel választások után” címmel, melynek ön a szerzője. Ez a cikk megjelent az ön saját oldalán is, www.bohumildolezal.cz honlapon.

Ebben a cikkben ön a választások után Csehországban kialakult helyzetről fejti ki nézeteit, mely természetesen a Cseh Köztársaság alkotmánya által biztosított joga. A cikkben azonban úgy véli, hogy „Paroubek viszont egy pártaparatcsik, 1989 előtti tapasztalatokkal”. Ez a minősítés ügyfelemet mélyen sérti, hiszen a legkisebb ok sincsen arra, hogy Paroubek urat így nevezzék, a pártaparatcsikok közé sorolják. Ez egyértelműen becsmérlő kijelentés.

Mint az közismert, az "aparatcsik " olyan kifejezés, melynek a rezsim privilegizált, magas beosztású tagjait nevezték, mikor országunkban a Csehszlovák Kommunista Párt vezette totalitárius rezsim uralkodott. A Kommunista Pártnak azonban Jiří Paroubek soha nem volt tagja, tehát az sem igaz, hogy magas párttisztsége lett volna. Jiří Paroubek az említett időben a Csehszlovák Szocialista Párt tagja volt. De még e párt „apparátusának” sem volt tagja, vagyis nem volt a párt fizetett dolgozója. Amennyiben e minősítéssel ön arra célzott, hogy Jiří Paroubek „1989 novembere előtt" mint Prága 1. és 5. Kerülete Vendéglátó Vállalatának gazdasági helyetteseként dolgozott, akkor ez csúsztatás és teljességgel elfogadhatatlan, hiszen nem volt föltétel a magasabb nem-politikai funkciók, jelen helyzetben menedzseri beosztás betöltésékor, hogy az érintettet a Csehszlovák Kommunista Párt irányítsa vagy közvetlenül befolyásolja. Jiří Paroubek esetében mindenestre tényleg nem volt erről szó.

Ügyfelem közszereplő, a kritikát nagyobb mértékben kénytelen elfogadni, mint egy magánszemély. Azonban még ezen a nagyobb mértéken is túllépett az ön igazságtalan minősítése, ügyfelem becsületét és méltóságát durván megsértve.

Ügyfelem az ön egy másik kijelentése által is sértve érzi magát, mikor ön azt írja, hogy „... a patt azt is jelenti, hogy Paroubek kénytelen lesz legalábbis elhalasztani erkölcstelen terveit a média pacifikálására." Ismét félrevezeti az olvasót igaztalan vélekedésével, ezzel ügyfelem befeketíti. Tény, hogy ügyfelem nem viseltetik közönnyel a médiumokban megjelenő hazug és hamis kijelentésekkel szemben, nem titkolja, ellenkezőleg: nyilvánosan képviseli a meggyőződését és egyúttal az a véleménye, hogy új sajtótörvényt kell elfogadni, illetve módosítani kell a meglevőt, amit ön helytelenül úgy értékel, mint ügyfelem „erkölcstelen terveit a média pacifikálására”. Jiří Paroubek az új sajtótörvény érdekében tett nyilatkozatainak, állásfoglalásainak és alkalmanként támogatásának semmilyen esetben sem célja bárminemű „erkölcstelen" beavatkozás a sajtó ügyeibe, mint azt ön sejteti, természetesen nincs is semmilyen „erkölcstelen terve a média pacifikálására”.

Cikkének kijelentéseit nem lehet olyan tolerálható kritikai megjegyzéseknek tartani, melyek nem lépik át a közjogi méltóságok megszokott bírálatának határát. Jelen helyzetben ugyanis nem kritikáról beszélhetünk, mivel hamis állításokat nem lehet kritikának nevezni.

Tekintettel arra, hogy az ön igaztalan állításai ügyfelemet a nyilvánosság előtt befeketítették, becsületét és méltóságát megsértették mind Csehország polgáraként, mind a Cseh Köztársaság kormányának elnökeként, fölszólítom önt, hogy ügyfelemtől megfelelő módon, azaz a www.bohumildolezal.cz és a www.neviditelnypes.cz honlapokon bocsánatot kérjen. Ellenkező esetben ügyfelem felhatalmazott az ügy bírósági úton történő megoldására.

Egyúttal közlöm önnel, hogy kapcsolatba léptem a Neviditelný pes főszerkesztőjével, Ondřej Neff úrral, akit a fentiekre figyelmeztettem.

Üdvözlettel,
dr. Petr Topinka, ügyvéd
Jiří Paroubek képviseletében

* * *

Dr. Petr Topinka, ügyvéd
Jiří Paroubek képviseletében

Prága, 2006. június 21.

Tisztelt Ügyvéd Úr!
2006. június 16-i e-mailére válaszolva következőket közlöm önnel:

Ügyfele, a Cseh Köztársaság ügyvezető miniszterelnöke, Jiří Paroubek nevében azt kívánja tőlem, hogy kérjek bocsánatot azért, mert internetes folyóiratomban, az Eseményekben ezt írtam: „Paroubek viszont egy párt aparatcsik 1989 előtti tapasztalatokkal.“ Ön többek között azzal érvel, „az ’aparatcsik’ olyan kifejezés, melynek a rezsim privilegizált, magas beosztású tagjait nevezték, mikor országunkban a Csehszlovák Kommunista Párt vezette totalitárius rezsim uralkodott”. A szó ilyesfajta értelmezésével sajnos nem tudok egyetérteni. Az aparatcsik pártfunkcionárius, vagy a pártapparátus egyéb beosztásban dolgozó tagja. Paroubek úr kétségtelenül ez volt és ez ma is a Cseh Szociáldemokrata Párt keretein belül. 1989 tapasztalata is van annak a Csehszlovák Szocialista Pártnak egykori ifjúsági funkcionáriusaként, mely Patyomkin típusú műpártként a kommunista rezsim idején a politikai pluralitás látszatának keltése volt a feladata a totalitárius Csehszlovák Szövetségi Szocialista Köztársaságban, továbbá Paroubek úr nem jelentéktelen állami vállalatnak fontos tisztséget betöltő alkalmazottja volt. A fentiekből kiderül, hogy Paroubek urat egyáltalán nem minősítettem igaztalanul „a rezsim privilegizált, magas beosztású tagjának, amikor országunkban a Csehszlovák Kommunista Párt vezette totalitárius rezsim uralkodott “, hanem csupán egy közismert dolgot konstatáltam. Ha azt akartam volna írni, amit ön fölró nekem, azt kellett volna írnom „1989 előtti kommunista aparatcsik”, melyet nem tettem. Ezért nem látom okát, miért kellene ügyfelét megkövetnem ebben az ügyben.

Továbbá bocsánatkérésemet követelik azért, mert internetes folyóiratomban ügyfeléről a következőket írtam: „Paroubek kénytelen lesz legalábbis elhalasztani erkölcstelen terveit a média pacifikálására “. Ezt a kijelentésemet is vállalom. A miniszterelnök úr már jó ideje új sajtótörvény szükségességéről beszél, mely „a szólásszabadságot mindenki, nem csupán a publicisták számára“ biztosítaná és amely „megszabadítaná az országot a balkáni felfogástól, ahol mindenki azt tehet, amit akar“. Már e megfogalmazás is önmagáért beszél. Ezek a megfogalmazások már önmagukban is eléggé sokatmondóak. Ha a miniszterelnök úr szájából nagyon gyakran elhangzó médiákat illető bírálatok szempontjából minősítem őket, (”uszítás”, „uszító kámpány”, és egy televízióműsorral kapcsolatban , amelyet a körülmények különleges találkozása folytán később megszüntettek és amely ellen azt megelőzően úgyszintén a körülmények különleges találkozása folytán közvetlenül a Cseh Televízióban panaszt emelt a Körmányhivatal főnöke, sőt „politikai pornográfia”) és egy mondjuk kritika összefüggésében a különböző közírók címére (pl. „egykori bolsevik, KISZ-tag és normalizációs szövegkönyvíró, most ODS-kisbérese”), megalapozottnak találom azon következtetéseket, melyeket az Ön ügyfele sérelmez.Következtetésem megalapozottságát sajnos megerősíti a másik kérés is, melyet ügyfele az ön közvetítésén keresztül támaszt. Országunk egyik legmagasabb rangú közjogi méltósága a független publicistával szemben sokszoros hatalmi, anyagi előnyben van, még a médiához való hozzáférést illetően is. Nagyon bajos, majdnem lehetetlen az elégtétel követelését, melyet a közelebbről nem részletezett „bírósági úton történő megoldás “ nyomatékosít, másképpen értékelni, mint megfélemlítési kísérletet, annál is inkább, mert, ha jól tudom, egyáltalán nem vagyok egyedül, akihez a miniszterelnök úr így fordul. Alapvetően fontos dolognak tartom az ilyen kísérletekkel ellenállni. Másképpen könnyen és gyorsan megeshet, hogy az Alkotmányunkhoz tartozó Alapvető Jogok és Szabadságok Kartájában biztosított szólásszabadság megint csak papíron létező jog marad.

Ügyfelétől ezért a kijelentésemért sem kérek bocsánatot.

Üdvözlettel,
dr. Bohumil Doležal