Hazafiságra nevelés – igény szerint bottal is

A múlt héten a Cseh Köztársaság alsó- és felsőháza minden különösebb gond nélkül elfogadta 352/2001. számú törvényt az állami szimbólumok használatáról.

A törvény kétségtelenül hasznos pontosításokat tartalmaz, különösen az állami nagycímer használata terén; a múltban gyakorta eltért a gyakorlat és törvényi előírás.

Változást hoznak azonban a „törvény szankciós rendelkezései” is, melyeket most közelebbről is megvizsgálunk. Kötelező lesz a büntetés az úgynevezett jogi deliktum esetén, amennyiben azon jogi vagy természetes vállalkozó személyek, akikre a törvény kötelezőerejű, nem használják rendeltetésszerűen az állami szimbólumokat és nem tűzik ki az előírt napokon az előírt módon az állami zászlót. Természetes személy, vagyis az állampolgárok esetén (majdnem „dolgozókat” akartam írni), kihágás „a Cseh Köztársaság állami szimbólumait érő visszaélés, előre megfontolt károkozás vagy durva tiszteletlenség” a kihágásról szóló törvény helyett az állami szimbólumok használatáról szóló törvénynek lesz a része és a büntetések határa magasabb lesz (tízezer korona, mintegy kilencvenezer forint). Az indoklás szerint emelkedés egyrészt „az infláció miatt, másrészt az állami szimbólumok nagyobb védelme érdekében” történik.

Úgy tűnik, hogy az a választások árnyékában lopakodva erősödik a hazafiaskodás, mely kicsiny nemzetünktől soha nem állt távol. Elsősorban a Hivatalokkal szemben nagyobb szigorral járnak majd el, hogy a lobogó kiakasztásakor ki-ki nehogy azt tegye, ami éppen az eszébe jut. Hazánkfia nem kedveli a hivatalokat. Örvendetes, hogy kormányunk még az ilyen zaklatott időkben is képes időt szakítani az ilyesmire, ugyanakkor el lehet képzelni, milyen irányban vonul majd kezdeményezésének fáklyásmenete, ha ne adj’ Isten hatalmon maradnak a választások után, (egy a kommunista támogatású szocialista kormányról beszélek, mely a gyakorlatban persze már most is létezik, de félő, hogy a választások után formálisan is föl fog állni). Lényegesebb azonban az, hogy kérlelhetetlenebb lesz a néppel (vagyis velünk) szemben. S hogy kire is vonatkozik elsősorban a szigorúság? A kormány azzal vezette elő javaslatát, hogy nem az ún. szurkolók ellen irányul, vagyis azon honfitársaink ellen, akik a jelentősebb nemzetközi mérkőzések nemzeti színekkel festik ki maguk, a válogatott mezébe öltöznek, többségük tisztes adag alkohollal megtámogatva, s a legbátrabbak közülük, ha a cseh csapat sikert ért el, csupasz ülepüket mutogatják a kamerának. Az ő viselkedésük ugyanis szándékosan nem sérti a nemzeti szimbólumokat. No, azokat biztosan nem. Mellesleg több tízezer embert kellene tetten érni, erre rendőri szerveink egyelőre képtelenek. Arra pedig még nem volt példa a Cseh Köztársaság történetében, hogy honfitársaink politikai tüntetés közben vagy nagyobb arányú sportvereség után elégették volna a nemzeti lobogót. Csak egy történelmi példa jut az eszembe, noha nem túl távoli, amely talán segítségünkre lehet e probléma megoldásában.

Manapság már kevesen ismerik Miroslav Liďák nevét. Eredetileg lojális kommunista karikaturista volt, aki az ötvenes évek második felében, a hatvanas évek elején Pavel Hanušsal közösen (közös Haďák művésznéven) az amerikai imperialisták, a nyugatnémet revansisták és legkülönfélébb klerikálisok karikaturáit rajzolta, ahogy azt a kor és Cseh- és Morvaország, pardon a Csehszlovákia Kommunista Pártja megkövetelte. Ahogy azonban rendszer egyre lazult és düledezett, úgy fejlődött kimondottan jobbá karikaturista is. Csillaga 1968 tavaszán és nyarán, az orosz beavatkozás előestéjén tündökölt a legmagasabban. Rajzai a Prágai Tavasz csúcspontjai voltak ebben a műfajban, nagyszerűek voltak, a szerencsétlen szerző gyakorlatilag élete végéig publikálási tilalom alá került (1983-ban hunyt el).

Ez a Miroslav Liďák tette közé 1963-ban a Plamen című folyóiratban a Csehszlovák Szociliasta Köztársaság címerének figyelemreméltó variációit. Most alább közöljük Liďák változatát és összehasonlításul az eredetit is, melyre a fiatalok már nem emlékeznek. Nem teljesen világos, hogy az akkori előzetes cenzúra hogyan engedhette megjelenését, talán azért hogy a kommunisták „példát statuálhassanak”. A CSKP Központi Bizottsága a szörnyű hűhót csapott, a karikaturista bíróság elé került, azonban a rezsim vizsonylagos gyengesége miatt végül csak feltételes büntetést sóztak rá.

Úgy tűnik, hogy az állami szimbólumokról szól törvény elsősorban az ilyen esetekre született: a különféle izgága elégedetlenkedők, karikaturisták, újságírók, a „sumákságok” alkotói, ahogy ezt a párt akkori első embere, Antonín Novotný köztársasági elnök nevezte. Eldönthetjük, hogy Paroubek köztársasága mennyivel liberálisabb és polgárbarátabb, mint Novotnýé volt. Ne feledjük, hamarosan szavazni megyünk!

2006 Április 23.
Kövér Gábor fordítása