A cseh politika választás előtti neurózisa

A mostani választási kampány a legszínvonaltalanabb 1989 óta. Először olyan hatalmas plakátok jelentek meg, melyeken ahelyett, hogy a párt a saját (vagyis a polgári demokraták) programját hirdette volna, az ellenfelet próbálta nevetségessé tenni. Aztán az ellenfelet nevetségessé tevő hirdetéseket látni, amelyek szerzőjének nem volt bátorsága vállalni magát. Vannak aztán olyanok(a szociáldemokraták, illetve az ún. Balbín Poétikus pártja), akik elég szemtelenek ahhoz, hogy vállalják a politikai riválisok elleni komolytalan persziflázsokat. Csakhogy a Balbín-pártnak aligha áll érdekében a kereszténydemokratákat gyöngíteni, mivel nincsen semmilyen politikai érdeke. Az természetesen csupán a szociáldemokraták számára létfontosságú.

Az alaphangot Paroubek adja meg. A televízióban az a Polgári Demokrata Pártot (ODS) a hülyeség, stupiditás, arrogancia szavakkal jellemezte. Mindezt a csehszlovák néphadsereg zupástisztjének sarmosságával, aki a legénységet a wc tisztítására utasítja. A szocialistaellenesség egész elborítja a nézőt, míg föl nem tűnik Ivan Langer képe. Az ODS szevedélyesen hivatkozik a tisztességre és a tárgyilagosságra (kár, hogy Langer úr megfeldkezett erről, mikor a az autópályák mentén a a kormányellenes plakátokat kitették). A tisztesség melletti kiállást így kell érteni: a szociáldemokrata barmokkal ellentétben mi juszt is rendesek leszünk, hadd lássa mindeki, milyenek ők. Igazából mindenki látja, hogy az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz a tisztesség dolgában. Azt ugyanis nem deklarálni kell, az vagy van, vagy nincsen.

A következő dolog, mely fölött megáll az ész, a kerezsténydemokratákat (KDU-ČSL) illető választási prognózisok. 4%-tól 12,3 % ingadozik a támogatottságuk, lényeges azonban, hogy az 5% alá eshet. A szakemberek képtelenek megmagyarázni. Láthatóan mindegyik küszködik, hogy semlegesnek látszódják, ne lássék politikai érdekei. A kereszténydemokraták támogatottságának (nem föltétlen 5% alá) esésének a magyarázata: parlament a vörös többségnek köszönhetően két jelentős törvényt fogadott el: a munka törvénykönyvét, soha nem látott módon megerősítette a posztkommunista szakszervezeti molochot, illetve a nem nyereség-orientált kórházakról szóló törvényt, egyet azok küzül, mellyel dr. Rath, az egészségügyi miniszter és lobbija a cseh egészségügyet az államtalanítás leple alatt saját zsebére privatizálja. A kereszténydemokraták a kormányon belüli ellenzék szerepét élik át, melyet 1992 óta úgy szeretnek, most azonban ennek fájdalmas része jut nekik. Azért a kormánykezdeményezésért felelősek, melyet nem áll módjukban befolyásolni. A kormányból már nem léphetnek ki, az a pillanat rég elmút, mikor ezt megtehették volna.

A választásokon két blokk áll egymással szemben: a „baloldal” (a kommunista párt és a szocialdemokraták, ez utóbbi esetében nyilvánvaló, hogy az nem más, mint az emberarcú kommunista párt) egységes és s a baloldali szavazóknak elegséges ajánlatnak bizonyul. Ezzel szemben a „jobboldalon” a populista nacionalisták és a klerikálisok vannak. Hiányzik egy szekuláris liberális párt, mely nem süllyed el a történelmi felelősségtől.

És persze itt vannak a zöldek. Paroubek arra irányuló kísérlete, hogy megfújja tőlük az ökológia témáját, elhibázott: a zöldek a szavazókat azzal nyerik meg, hogy deklaráltan új, harmadik erő: sem nem polgári, se nem szociáldemokrata. Más helyzetben vannak, mint valaha a nyugdíjasok pártja (egy a szociáldemokratákhoz hasonlóan panaszkodó párt), melyet a választások finisében Zeman ügyesen fölszippantott. A zöldek problémája más: ahhoz, hogy a mérleg nyelve legyenek, vagy a kereszténydemokratákra van szükségek, vagy arra, hogy összeálljanak a kommunistákkal. Ez utóbbit eddig határozottan tagadták (illetve tagadta elnökük, Martin Bursík). A kereszténydemokraták Kalousek vezetése alatt nem osztoznak a mérleg nyelvének szerepében, azt elpuskázták. Mit tesznek majd a zöldek a választások után, melyen föltehetően sikeresen szerepelnek majd?

Ugyanakkor az sem igaz, hogy az embernek nincs ki közül választania. Arról kell csak megfeledkeznie, hogy a Hiltonban szeretne kulináris orgiát ülni. Egy szegényes étkezdében ül, ahol nem azért eszik, mert az étel oly ízletes volna, hanem azért, hogy ne haljon éhen. E sorok szerzője már régen választott. Nem árulja azonban el, ez aligha volna proffesszionális részéről.

Mladá fronta Dnes, 2006. Április 24.
Kövér Gábor fordítása