Adjunk neki pár héti bizalmat!

Václav Havel most bizonyára rosszul alszik. Klaus már másodszor nem került a lapátra, ráadásul ezúttal átkozottul magasra került.

Az 1997-1998-as eseményekkel való hasonlóság szembeszökő: az erős, ügyes és arrogáns miniszterelnöktől elszenvedett megaláztatások évei után rámosolygott Havelre a szerencse a Rudolfinumban, a néhány hónapig működő ügyvezető Tošovský-kormány képében ám, végül az Ellenzéki Szerződés hidegzuhanyként érte. A Hradzsinban gyöngébb és elszigeteltebb volt, mint valaha, ráadásul faragatlan miniszterelnökkel való konfrontációnak volt kitéve.

A remény apró szikrája Havelnek egyedül elnöki karrierje végén csillant föl. Zeman szeszélyének köszönhetően, hogy a fákat ölelgeti a Cseh-Morva fennsíkon (nem kétlem, hogy ezt akkor komolyan gondolta - legalábbis annyira, mint az a prostituált, aki úgy dönt, hogy leszámol a múltjával és házasságot köt, végül ugyanúgy folytatja) megszületett az emberarcú, a Hradzsinnal való együttműködésre hajló szociáldemokrata párt. Szövetséget kötött két kisebb, hagyományosan Hradzsin-közeli párttal, e pártok azonban a választások előtt mindent megtettek, nehogy ne jussanak a parlamentbe s ez kis híján sikerült is nekik. Az így megalakult kormány kezdettől fogva nem volt túlságosan stabil, a legnagyobb bajok a legjelentéktelenebb alkotóelemével voltak. Magát a szociáldemokratákat rendesen összezavarta Zeman visszatérési kísérlete. Az elnökválasztáson háromszor is sikertelen volt, legutoljára a "koalíciós jelölttel", aki kétségkívül bírta az exelnök támogatását is. Az elviselhetetlen Klaus győzött s lép most most Havel elárvult trónjára. Havel építménye újra összedőlt, mi több, immár hatalomnélküli nyugdíjas. Klaus ünnepélyes beiktatásán nem lennék a bőrében.

Havel elárvult lobbija hasonló pánikba esett, mint az egerek, ha a terráriumukba kobrát dobnak. Tragédiáról, gyászról, a kormány végéről beszélnek. Ezek az emberek nyilvánvalóan csak monopolizált politikai hatalmat képesek elképzelni. Ha nem tudják a politikai életet legapróbb részletekig uralni, depresszióba esnek. Talán csak Špidla miniszterelnök mutatott valami józan megfontoltságot és harci kedvet. Igaz, más nem is maradt számára - de jó, hogy legalább tudatában van.

Klaust azonban elnökké, s nem diktátorrá választották. Nem mintha nem lenne ellenére, hogy az elnöki hivatalt kissé diktátorira alakítsa át s híveinek tömege nem állna ki mellette. Ám az ehhez vezető út már nincsen számára kikövezve. A köztársasági elnök keze meg van kötve, eszközei korlátozottak. Nem teheti minden további nélkül ugyanazt, amit annak idején joggal rótt föl elődjének. Kalus a nyilvánosság ellenőrzése alatt lesz. A kormánykoalíciót befolyásolni nagyon gyönge eszközei vannak, az ellenzéki párthoz kötődik. A rá az első hónapokban váró legfontosabb döntéséhez, az új alkotmánybírák kinevezéséhez, a kormánykoalíció által erősen kézben tartott Szenátus egyetértése szükséges.

Nem szeretném rózsaszínűre festeni a helyzetet. Špidlára kellemetlen megmérettetés vár a párt kongresszusán: újra meg kell küzdenie a helyzetéért s ez nem lesz könnyű. A Zeman-féle szárny azonban e pillanatban nem túl erős, gurujának totális bukása frusztrálja, nincsen semmilyen karizmatikus személy, aki Zemant pótolni tudná s voltaképpen senki, akiről el lehetne mondani, hogy valamilyen politikai képességet mutatott. S ha Špidla elnökségét nem is védi meg, még egyáltalán nem jelenti azt, hogy a párt újra Zeman uralma alá kerülne.

Az ODS - kommunisták - Zemanisták csöndes összefogásának veszélye azonban létezik. Ez azonban csupán akkor valósulhatna meg, ha újra Zeman vezetné a szociáldemokratákat vagy ha a párt szétszakadna. A második esetben a kormányt legvalószínűbben az ODS alakítaná meg. Ez azonban a szocialistáknak - Zeman híveinek és ellenfeleinek egyaránt - nagyon nem tetszene. Meg kellene akadályozni a ČSSD pártszakadása esetén logikusan következő előrehozott választásokat. A hisztériát és megadási szellemet tehát hasznosabb volna akkora halasztani, ha már a fenti lehetőségek legrosszabbika válna valóra.

S legfőképp: kemény és végleges ítéletek helyett, Klausnak esélyt inkább kellene kapnia, hogy megmutassa, mit is szándékozik valójában tenni. Nem túl hosszú ideig, persze.

Események 2003. 3. 1.
Kövér Gábor fordítása