Mi marad Havel után
(politikai nekrológ-kísérlet)

Egy olyan politikus távozása, aki sokáig élvezte a köz szeretetét, fájdalmas feladat. Különösen azért, mert kényszerű távozásról van szó. Hogy milyen nehéz mindezen úrrá lenni, tanúskodik például Miloš Zeman kínos és esetlen visszatérési kísérlete. A politikai eszközök hiánya miatt a továbbiakban lényegében korlátozottan játszhat szerepet a nemzet életében a jövőben az egyszer már eltávozott. Már önmagában ez a tény is tartózkodásra késztet Havel politikai pályájának megítélésében. Az ilyen távozás mindig olyan, mint a politikai halál. Partir, c´est mourir en peu.

Válasszuk el a lényeges dolgokat és a kevésbé lényegesektől. Például nem osztom az elnöki kegyelem körüli problémákat. A cseh embernek nincsen hajlama a nagyvonalúsághoz. Ezért, legalábbis eleinte, nem volt kifogása a kommunista orosz rezsim könyörtelen szelleme ellen. Amit az elnök "monarchikus hajlamának neveznek", szintén mellékes: minden cseh politikus (s különösen az olyan politikai amatőr, mint Václav Havel) megpróbálja az elnöki funkcióban Masaryk sarzsiját játszani. A cseh republikanizmus jelentős mértékben legenda; inkább pöffeszkedés, a csehek szükségük maguk fölött egy fölszentelt tekintélyre, de csakis azért, hogy e tekintélyt később megszégyeníthessék. (Teljesen figyelmen kívül hagyom elnök második házasságával kapcsolatos a leplezett vagy nyílt vitát; undorítónak tartom, hisz ahhoz senkinek semmi köze nincsen).

Havel alapvető és lényeges gyöngéinek a gyökerei a Charta 77-ben vannak. Az akkori nyilvános föllépés indítéka érthető volt - a kommunista rezsim égbekiáltó pimasz módon építette be jogrendjébe a polgári és szociális jogokról szóló nemzetközi szerződéseket, anélkül hogy a legkisebb mértékben is be szándékozott volna tartani őket. A kiáltványra fölöttébb tarkabarka társaság gyűlt össze: kommunista értelmiségiek úton a puszta sztálinizmustól az emberarcú sztálinizmus közbülső megállóján át a sztálinizmus nélküli emberi arcig; a sikertelen 68-as kommunista aparatcsikok; nem-szocialista (többnyire keresztény) orientációjú irodalmárok; nonkomformista művészek. Föllépésüknek akarva-akaratlan politikai szándéka volt. A föllépést nem kísérte siker, bebizonyosodott, hogy a rezsim sokkal erősebb, mint azt az aláírók gondolták. Így született a hatalommal folytatott, az emberi jogok megtartására koncentráló párbeszéd koncepciója, a dialógus kizárólag morális szinten folyt. Ugyanakkor ezt az értelmiségi elitet az az elképzelés kerítette hatalmába, hogy a közvélemény elárulta, hiszen hallgatólagos együttműködött a rendszerrel.

Innen ered Havel három fő politikai hibája. Először is a "nem politikus politika", vagyis az az elképzelés, hogy a demokráciát teljesen újból kezdjük és nem kell megismételnünk a Nyugat tévedéseit és tévelygéseit. Havel kezdettől fogva ellenszenvvel figyelte a politikai pártokat. A pártokat helyettesítő kísérlet volt a Polgári Fórum: a tömörülésnek csak apparátusa volt, élén a "személyiségekkel" álltak, íratlan hierarchiájának rendjéről a legfelül álló Havel döntött, tagsággal azonban egyáltalán nem rendelkezett. Poszttotalitárius struktúra, Mussolini hivatásrendi államának békebeli megfelelője, melytől többek között teljes életképtelenségében különbözött. Megvalósulása a teljesen szégyentelen politikai manipulációnak engedett volna szabad utat. Klaus e koncepció ellenében a hagyományos típusú politika struktúráit építette fel és győzelmet is aratott minden szinten. Havel ezután eredeti ideológiáját "civil társadalom" elképzelésére változtatta, melyben a közvéleményt befolyásoló független kezdeményezések a politikai pártok spontán ellensúlyát képezik. Ez a projekt az alkotmányosság élén táncolt, ráadásul csődöt mondott: előbb vagy utóbb minden "kezdeményezés" kudarcba fulladt s hasonlóan szomorú sors várt a Havel által inspirált politikai pártokra is. Havelnek soha nem sikerült az ODS-szel és a szociáldemokratákkal konkurálni képes politikai tömörülést létrehoznia.

A nem politikus politikával függ össze a globális felelősség tetszetős ideológiája. Egy olyan országban, ahol politikai hagyomány középpontjában az Havlíčektől származó meggyőződés áll, hogy az ember csupán azért felelős, melyet befolyásolni képes, nincsen az ilyesfajta hamis idealizmusnak esélye. Csupán Nyugaton keltett nagyobb visszhangot, ott is különösen a különféle szocialista utópiák iránt fogékonyak körében, hasonlóan ahhoz, ahogy a nyugatnémetek a nyolcvanas évek elején lelkesedtek a Kórház a város szélén-ért.

Havel második hibája a "hatalommal folytatott párbeszéd"-ből eredt. Az ellenzékiek teljesen fölkészületlenül vették át 1989 politikai felelősséget. Abban a pillanatban, mikor a kommunista rezsim összeroskadt s rajtuk kívül senki nem volt senki, aki átvette volna a hatalmat, nem tudtak a kommunisták nélkül kormányozni. CSKP-t nem lehetett csak jóra használni, a rosszat is át kellett venni, mikor az igazi, az új rendszer létrehozásában való részvételre hívták. Néhány kommunista (Marián Čalfa) átállt ugyan, de a párt magja megőrződött s az új viszonyok között is jelentős maradt. Havel a cseh ellenzék vezető képviselője közvetlen felelősséget visel ezért. Klaus ezzel szemben hivalkodó antikommunizmust épített föl és pontozással győzött.

Havel harmadik hibája, hogy tulajdonképpen megveti a közvéleményt. Szerinte az emberek megalkudtak Husákkal. Ma felfogásában új demokrácia arra van ítélve, hogy az új rendszer szükséges díszítő kelléke legyen a tereken. Aki nem működik együtt, az Havelt egykori árulására emlékezteti. Klaus mentes volt ettől a disszidens komplexusoktól, védelmébe vette a közvéleményt, bűnbocsánatot hirdetett ott is, ahol az nem is lett volna erkölcsös és föltétlenül szükséges, s megint csak győzedelmeskedett.

Ezeknek a hibáknak köszönhetően Havelnek nem sikerült Václav Klaus igazi ellensúlyává válnia. Holott Václav Klausnak és a Polgári Demokrata Pártnak (ODS) nagyon is szüksége lett volna igazi ellenfélre. Havel belpolitikai sikertelensége külföldi népszerűségét nem tudta kikezdeni. Belpolitikai totális veresége azonban nagyon szerencsétlen volt, mivel Havelnek néhány alapvető dologban igaza volt Klausszal szemben. Csak részben képes volt ezeket érvényre juttatni. Elsősorban azt kell megemlíteni, hogy Havel mindig is hangsúlyozta a területi önkormányzat fontosságát. A társadalom az önkormányzat két szintjére korlátozódott, községi és aztán országos szint volt, s ez lehetőséget adott a centralizátorok szégyentelen manipulációjának: Václav Klaus nagyon gyakran s nagyon könnyen kísértésbe esett. Többek között Havel állhatatos támogatásának köszönhetően sikerült az önkormányzatiságot érvényre juttatni, először az alkotmányban, aztán viszonylag hosszabb idő elteltével a valóságban is.

Havel másik nagyon fontos érdeme a visegrádi együttműködés támogatása. Nyilvánvalóan ösztönösen érezte, hogy Csehország biztonsága a térségbeli jó kapcsolatoktól és a régi ellenségeskedések meghaladásától függ, melyek között a tizenkilencedik századtól kezdve hánykolódtak. Ezek az ellentétek vezettek végül is ahhoz, hogy előbb Hitler, aztán Sztálin hajtotta uralma alá a régiót. Havel támogatta a közép-európai együttműködést a Klaus - Zieleniec tandem makacs ellenkezésével szemben és lelt szövetségesre Miloš Zemanban, így "Visegrád" ma úgy-ahogy működik.

Nem lehet elhallgatni azt sem, hogy Havel eleinte nyitott álláspontot foglalt el nemzeti múltunk sötét oldalaival, a szudétanémetek kiűzésével szemben. Itt Havel a cseh politikai és közvélemény összpontosított ellenkezésébe ütközött s eredeti álláspontját végül föladta. Ebben az ügyben azonban végig bizonytalan volt valamiképp - félszemű volt a vakok között, talán ennek is van valamilyen jelentősége.

S végül Havel elnökségének záróakkordja, az európai államférfiak levelének aláírása, melyben kifejezték szolidaritásuk az Egyesült Államokkal az Irakkal való konfliktusban. Havel világos és jogos álláspontot foglalt el - ellentétben a kormánnyal, a parlamenttel és közvéleménnyel. Ez bátorítás mindazoknak, akik számára a terroristákkal folytatott európai ördögi játék egyertelműen visszataszító.

Röviden és összefoglalva: Václav Havel a cseh kommunizmus első, anarchikus és politikailag sikertelen hullámának a képviselője volt. Műve nagyrészt elégtelennek bizonyult és túlhaladott lett. Ennek ellenére olyan gondolatokat és kezdeményezéseket hagyott maga után, melyekre minden politikusnak figyelnie kell a jövőben.

Események2003. 2. 2.
Kövér Gábor fordítása