A cseh politika sajátosságai

A Cseh Köztársaság két házának az elnökválasztás második fordulójában képtelen volt köztársasági elnököt választani. Egyáltalán nem lehet kideríteni azonban, ki hogyan szavazott. A cseh politika formálisan ugyanis messze nem írja a politikai erők valódi viszonyait. Öt releváns politkai párt létezik, melyeket a bal-jobb tengelyen a következő sorrendben lehet elhelyezni: a kommunisták (KSČM) - a szociáldemokraták (ČSSD) - a kereszténydemokrata KDU-ČSL - a Szabadság Unió (US) - és a Polgári Demokrata Párt (ODS) (utóbbi két erőt fordított sorrendben is föl lehet sorolni, lehetelen eldönteni, melyikük a "jobboldalibb"). Gyakorlatilag azonban három blokkról lehet beszélni: az elsőt a kommunisták és a szociáldemokraták Zeman-féle szárnya alkotja. Van valami kapcsolata velük az ODS-nek is, az agresszív nacionalizmus köti össze őket. A harmadik csoportosulást a szociáldemokraták Špidlát támogató vonala, a KDU-ČSL és a Szabadság Unió alkotja. Ez a mostani koalíció magja. Nem mondható stabilnak: a kereszténydemokraták hagyományosan megbízhatatlanok, a Szabadság Unió gyakorlatilag nem létezik, Špidláék viszont erősen függenek a párt másik áramlatától, talán ezért nem volt képes e csoport saját jelöltet fölléptetni az elnökválasztáson.

Ez a politikai helyzet a politikai erők igazi fölosztás alapján álló egyszerűsödése után kiállt: ezután a cseh politikai kétségkívül hatékonyabbá válna.

Először is létezik a Špidla híveiből, a kereszténydemokratákból és az Unióból álló Igazság és Szeretet Pártja (Strana Pravdy a Lásky - SPL). A másik valóságos tömörülés az Előre a Múltba Párt (SVM - Strana Vstříc minulosti), s melyben a kommunista párt és a zemanisták szövetkeznek. A máriáshoz szükséges harmadik a Piac Láthatatlan Keze Párt (SNT- Strana neviditelné ruky trhu), az ODS. Hogy ki a bal- és ki a jobboldali, bajos megállapítani posztkommunista rendszer lévén. Egyedül a centrum látható világosan, vagyis a Piac Láthatlan Keze Párt, másnéven a Polgári Demokrata Párt (ODS).

A fő probléma, mely megakadályozza a politikai színpad forradalmi átalakítását, emellett a ČSSD: formálisan egységes, belül mélyen s meghaladhatatlanul megosztott. Ennek pusztító hatása van a cseh politikai életre. A szociáldemokraták tisztes és nyugodt szétválása hasonlóan igényes föladat, mint volt annak idején Csehszlovákiaé volt. Špidla és társai, úgy tűnik, más utat választottak: a mód, ahogy szembeszálltak Miloš Zeman megválasztásával, föltűnően emlékeztet a "szarajevói merényletre". Ahelyett hogy exelnöküknek rögtön az elején határozottan "nemet" mondtak volna (megérdemelte volna), megszervezték megbuktatását. Még a Zemanhoz hasonló emberrel szemben is tisztességes módon kell viselkedni, minden egyéb megbosszulja magát: az ODS az 1997-es válságból ugyanolyan erősen jött ki, csak sokkal kulturálatlanabbul.

Politkai életünket mindezidáig Zeman, Klaus és Havel határozta meg. Most mindegyikük több-kevésbé önként távozik. Örökségükkel valamit kell kezdeni, másképp hosszas politikai válság fenyeget.

Csehország valóságos alkotmányos rendszere azonban más, mint a hagyományos demokráciákban. Sokat emlegetik az elnöki hivatal pszeudomonarchikus elemeit: nem csupán erről van szó. A hatalom (végrehajtó, törvényhozó, ítélkező) megosztása nálunk nem működik. . Így például az Alkotmánybíróság tulajdonképpen Koronatanács, az elnöki föllebbezési kérelem a kormánnyal és a parlamenttel szemben. A hatalmi ágak közé tartozik a fenti informális politikai pártokkal összefonódó média lobbi. A Cseh televízió rendszeres kötélhúzás tárgya, melyben az átpolitizált televíziós tanács az igazgatót hol a parlament, az utca akarata szerint hívja vissza és nevezi ki. A legnagyobb cseh napilapok a Právótól a Mladá fronta Dnesen keresztül a Lidové novinyig tenyészik az Igazság és Szeretet Pártjának hatalmas lobbija. A kilencvenes évek közepén bizonyos hasonló átmeneti sikereket ért el itt az ODS. A független tömegtájékoztatásról szóló álmainkat elfelejthetjük.

Ha Zeman lenne az elnök, leginkább a Előre a Múltba Párt uralkodna a végrehajtóhatalmon és a törvényhozáson, (111 fős többség az alsóházban) és az Alkotmánybíróságon is, azonkívül megkezdhetné sajtóbeli invázióját. Ez természetesen rossz. Ha nem sikerül elnököt választani, az Igazaság és Szeretet Pártja tartaná meg az alsóházban gyönge (s a Szenátusban erős) többségét, az Alkotmánybíróság kilenc tagját is ez a párt nevezné ki, sajtóbeli befolyása pedig még az eddiginél is erősebb lenne. Ez szintén rossz. A legkisebb rossz az volna, a Piac Láthatatlan Keze Pártjának jelöltje lenne elnök: az Alkotmánybíróságon belüli képviselete megerősödne, ám a kormányra és a parlamenti többség fölötti befolyásról legföljebb csak álmodozhatna.

Mindez persze nem hozna gyökeres megoldást. Alapvető megoldás először is az hozna, hogy úgy módosítanák az Alkotmányt és a törvényeket, ne lehessen az Alkotmánybírósággal és az elektronikus médiumokkal politikailag manipulálni: a törvényeknek a közakaraton és a megőrzésükre törekedő jószándékon alapulhatnak. Erős kétségeim vannak, hogy létezik ilyen akarat nálunk. A másik gyökeres megoldás a rendkívüli választás volna. Ezt azonban nem kívánják sem a kommunisták, sem a szociáldemokraták, sem a kereszténydemokraták, a Szabadság Unió pedig végképp nem.

Mladá fronta Dnes 2003. 1. 27.
Kövér Gábor fordítása