Események
Bohumil Doležal politikai jegyzetei index hozzászólásaikat várom

 

Legalább megpróbálja

Hana Marvanová, úgy tűnik, komolyan gondolja. Újra azt követelte, hogy a Szabadság Unió-Demokratikus Unió (US-DEU) lépjen ki a kormányból, s annak csupán Európa-párti lépéseit támogassa. Marvanoá asszony megpróbál mindehhez a párt tagjai között támogatókat nyerni. Ez leginkább Olomoucban sikerült neki.

Indítékai nyilvánvalóak: a párt preferenciája meredeken 5% alá zuhan. Talán sokkal elterjedtebb az unionisták körében az az érzés, hogy valamit tenni kell. Ugyanolyan jogos, mint amilyen megkésett. A Polgári Demokratikus Szövetség (ODA) egykori széteséséből következtetni lehet, hogy abban a pillanatban, mikor egy párt támogatottsága a 3% felé közelít, már a klinikai halál állapotába került, nincsen nagy remény a feltámasztására. Az a veszély fenyeget ugyanis, hogy a kormányból való kilépése már nem menti meg a Szabadság Uniót, ugyanakkor (minden proklamált föltételes támogatáson túl) a kormányt is megbuktatja. Közvetlen az EU csatlakozás előtti érzékeny időben ugyanis a kilépni a kormányból legalábbis problematikus.

Fel lehet-e mérni Marvanová képviselőnő programját? A szocialisták által dominált kormányból történő távozás az programok és alapelvek össze nem egyeztethetősége szempontjából tiszteletre méltó, de a negatív indoklás, bővebben kellene kifejteni. A költségvetési hiány csökkentésére irányuló harc alapvetően helyes, ám nyilvánvalóan megvalósíthatatlan ötlet, ráadásul ezzel lényegében Marvanová pártbéli, "pozíciót tartó" kollégái is egyetértenek. A közvetlen elnökválasztás azonnali bevezetésének követelése erősen populista ízű (nem lehet azonban kizárni, hogy ez az egyetlen módja annak megakadályozására, hogy Miloš Zeman elfoglalja a köztársasági elnöki széket.).

A cseh jobboldalra rossz idők járnak: az ODS alapjaiban reng, az US-DEU a jelentéktelenségbe süllyed. Nem fenyeget a lengyel példa, a politikai spektrum jobboldalának eltűnése? Egy erős kommunista és egy erős szocialista párt által uralt politikai rendszer még talán az 1945 és 1948 közötti Nemzeti Frontnál is rosszabb volna. El tudjuk egyáltalán képzelni, hogy létrejön a jobboldalon egy életrevaló, ugyanakkor vállalható tömörülés? Egyelőre úgy tűnik, hogy ez meghaladja Tošenovský úr és Marvanová asszony erejét.

S ha ebből a jövőben nem is valósul meg semmi, nem lehet Marvanová asszonyról nem elismerni, hogy ő legalább megpróbálja. Eltérően pártbeli kollégájától, Mlynář miniszter úrtól, aki őt csupán - természetesen a szó legjobb értelmében - denunciálja: Hana Marvanová állítólag folyton kisebbségben találja magát a Szabadság Unió demokratikus megválasztott szerveivel szemben. Csakhogy az számít, hogy az egész párt, az összes demokratikus megválasztott szerveivel együtt éppen a feledés mocsarába süllyed.

Események, 2002. október 20.
Kövér Gábor fordítása