Hogy válasszunk köztársasági elnököt?

A Polgári demokratikus Pártnak (ODS) hála újra föllángolt a vita arról, mi módon kerüljön Václav Havel utódja Libuše trónjára. Eredetileg úgy tűnt, hogy csak Hradzsin és környéke volt a közvetlen választás mellett, míg az Ellenzéki Szerződés partnerei azt a demokrácia elárulásának minősítették. Miloš Zeman távozása után a szociáldemokrata párt (ČSSD) kompromisszumos javaslatra hajlott: közvetlen választás, de nem azonnal. Hogy a nemzetet kárpótolja, kigondolta helyette az országos népszavazást arról, hogy "ki legyen a szociáldemokraták elnökjelöltje?" . Egyelőre nem tisztázott, hogy az össznemzeti szavazás minden szavazatát figyelembe veszik-e vagy csupán a párttagokét. Ez a népszavazás résztvevői számára fölöttébb lelkesítő. A kereszténydemokraták és a Szabadság Unió, a közvetlen elnökválasztás támogatói, újabban a szociáldemokraták kompromisszumos javaslatára hajlanak: (nép általi választás, azonban majd ha fagy), a konszenzus emberének, Petr Pithartnak a kivételével: ő ugyanis azt javasolja, hogy az első választás történjen a parlament által, s ha az sikertelen, a második már a nép által. Közben az ODS is, hogy egyedül ne maradjon, megváltoztatta az álláspontját s közvetlen voksolást követel. Nem elvi okokból (elvi okokból a közvetlen választás elvetemültség, amint azt korábban a párt elnöke kijelentette), hanem csak és kizárólag azért, hogy a köztársasági elnök Václav Klaus lehessen.

Az össznépi vitához az Események (jóllehet ez ügyben ötödik kerékként) egy sor további lehetőségre szeretné fölhívni a figyelmet. Így például Petr Placák, a cseh jobboldal egyik akaratlan bohócának a javaslatára, aki évek óta hajtogatja, hogy Csehország monarchia legyen. Tény és való, hogy az egész probléma megszűnne, ám helyette másik, még nehezebb keletkezne: melyik dinasztia volna a legmegfelelőbb? Külhonban kell keresnünk, vagy a hazai nemesség körében? Nem lehetne az állam örökös uralkodója Václav Havel, ha valamilyen arra kompetens nemessé emelné? (Egyáltalán, muszáj a királynak nemesnek lennie?) Kezdetnek talán szerényen megelégedhetnénk egy fejedelemmel is, mint a koraközépkorban. De a demokrácia ősi bástyájaként indíthatnánk rögtön császárral is. De kétségkívűl ezért is folyna a huzavona.

Lényegesen normálisabb, ugyanakkor keresztülvihetetlen javaslattal élt nemrég Petr Uhl (az Eseményekben, ha emlékeznenk, korábban mi magunk is ugyanezt javasoltuk): az elnöki funkciót fölöslegesnek ítélve megszüntetné, illetve áttérne a svájci modellre, ahol az elnöki hivatal teljesen formális és évente váltják egymást elnökként a kormány tagjai.

Az Események szerkesztője úgy döntött, hogy javasolni bátorkodik egy másik, egyszerű és teljesen járható módot: az elnököt sorsolják ki! A sorsoláson a Cseh Köztársaság valamennyi 16 és 55 év közötti (a nők esetében 18 és 45 év közötti) polgára részt vehet. A korhatárt a Beneš 88. számú, Az általános munkakötelezettségről szóló dekrétuma határozza meg, mert mint az ismert, a Dekrétumok a cseh államiság pillérei, tehát elsőbbséget élveznek az alkotmánnyal szemben. A Cseh Köztársaság így közeledne Tibethez, ahol hasonló módszerrel választják a dalai lámát, Havel jóbarátját, a cseh elnökhöz mérhető mély gondolkozású filozófust. A funkciót kifejezetten életre szólóan adnák és nem lehetne visszautasítani.

A fenti módszer mélységesen demokratikus és megfelelne a cseh népnek: a főhangsúly az egyenlőségen van. Mindenki nyerhet.

Engedelmükkel a javaslatot kis kvízzel zárjuk: a képen látható férfi:

1. a voticei Jaroslav Voženílek nyugdíjas, miután megtudta, hogy köztársasági elnökké sorsolták ki.
2. Zeman Šarapatka nevű extanácsadója abban a pillanatban, mikor leleplezte az "Ólom" kauzát.
3. Egy reuma elleni gyógyszerbeli reklámból egy figura.

A megoldást az Események email címére küldjék.

Események, 2002. október 14.
Kövér Gábor fordítása