Ellenállók és kverulánsok

Medgyessy Péter, a magyar miniszterelnök, aki a gonosz Orbántól eltérően nem támadja a Beneš-dekrétumokat, miniszterelnöki pályáját hatalmas botránnyal kezdte. Kiderült, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján a kommunista kémelhárítás tisztje volt. Mindezt sikerült a választók és pártbéli kollégái előtt is eltitikolnia.

Tegyük félre a kérdést, mi lesz Medgyessy úrral. Ha Magyarország csak egy kicsit is hasonlít Csehországra, akkor azt mondanám, hogy leülepszik az ügy, jóllehet Medgyessy Péteren tisztsége végéig rajta maradt a szégyenfolt. Figyelemreméltó azonban az a mód, ahogy a miniszterelnök úr a bolsevik titkosszolgálatbéli szerepét indokolta: nincsen miért szégyenkeznie, mert ott is a magyar nemzeti érdekeket védte.

Úgy tűnik, hogy a nemzeti érdek Közép-Európában a politikai élet központi fogalmává lesz. Nálunk például a nemzeti érdekhaz való viszonyulás szerint két részre lehet osztani az mebereket. Az elsőnek, hatalmasabbnak, Medgyessy úrhoz hasonlóan nincs miért szégyenkeznie: az elmúlt rendszerben a csehszlovák Tudományos Akadémia jelentősebb intézményeiben és kutatóintézeteiben, a kulturális és médiaszférában harcoltak a legkülönfélébb ellenségek ellen (mert ellenségből nálunk sohasem volt hiány) a nemzeti érdekek védelmében. A cseh tájon visszhangzott a gyűlölt rezsimmel szembeni dac szelleme; a körülményekre való tekintettel igen fojtott hangon (nem hiába függ össze a cseh szellem - duch - és a dunyha - duchna -).A nagyrabecsült tudorokat, a pop csillagait s nem utolsósorban a titkosszolgálatok minden rendű-rangú ügynökeit (akik külön elismerést érdemelnek, hiszen különösen nehéz körülmények között védték a nemzeti érdekeket) tömörítő ellenállók egységes frontját időről időre megzavarták a különféle kverulánsok. E rosszindulatú rontópálok folyóiratokat adtak ki, melyeket az ellenállóknak be kellett tiltaniuk; aláírásokat gyűjtöttek, melyektől az ellenállóknak behíúzott füllel-farokkal kellett fönnhangon távoltartniuk magukat; bűncselekményeket követtek el a Köztársaság ellen, melyekért az az ellenállók kénytelenek voltak őket bíróilag elítélni. Megsérült az ellenállók érzékeny lelke s tönkretették a közvélemény szemében reputációjukat. 1989-ban a kverulánsok kihasználták a (jóllehet, csak bársonyos) forradalmi zűrzavart és rengeteg olyan helyre betolakodtak, amely addig kizárólag az ellenállók számára fönntartott helyekre. A kverulánsok bomlasztó tevékenysége miatt porladni kezdett a nemzeti egység a nemzeti érdekeket pedig kutyába sem vették.

Szerencsére olybá tűnik, hogy túl vagyunk a legrosszabbon. A nemzeti érdekekért folytatott harcban az ellenállók jelentős sikereket értek el: a cseh parlamentben újra bevezették kötelező tárgyként az egységes szavazási testgyakorlást. A cseh politikai pártok már nem válnak szét értelmetlen módon kormányra és ellenzékre, hanem újra egy húron pendülnek. Így országunk, akár a két világháború közt, újra páldájává lehet elmaradott szomszédai, például Magyarország számára, mely a régmúlt haszontalan csökevényeként megőrizte az erős és befolyásos ellenzéket.

A cseh köztársasági elnöki zászlón gyönyörű jelmondat szerepel: az igazság győz. Egészítsük még eggyel, egy időszerűvel: visegrádi országok ellenállói, egyesüljetek!

A BBC cseh adása számára íródott, 2002. VII. 31.
(Kövér Gábor fordítása)