Események
Bohumil Doležal politikai jegyzetei index hozzászólásaikat várom

 

Miért nem nyaralok az Egyesült Államokban?

Eme döntésemhez nem a világimperializmus központja iránt érzett eszmeileg megalapozott ellenszenv vezetett. Még az az amúgy meglehetősen szörnyű lehetőség sem, hogy a McDonald'sban vagy a KFC-ben kellene étkeznem. Indokaim kettősek: másodlagosak és elviek. A másodlagosak közé tartozik az a bosszantó tény, hogy nem bírom kellően az ottani nyelvet. Még azt sem tudnám megmagyarázni a kíváncsi repülőtéri hivatalnoknak, hogy mit keresek országában. Másodlagos, ám súlyos ok az is, hogy nincsen elegendő pénzem az útra. Alapvetően azonban rettegek ama veszélyektől, amelyeknek az ember a világ legerősebb országában ki van téve.

Az amerikai nagyvárosok csatornáit hatalmas falánk krokodilok lakják. Gyakorta előtörnek s leginkább rendőröket, a városi krém fogadásain fölszolgáló pincérnőket és érzéketlen vállalkozókat falnak föl. Attól tartok azonban, hogy nem vetnék meg a Közép-Európa demokráciájának bástyájából származó, jó húsban lévő turistát sem.

Vidéken az embert lavinaszerűen előtörő, halálos csípésű tarantellák, támadó vadméhek és megtermett halálos marású mérgeskígyók falkája fenyegeti.

Nem menekül meg az ember akkor sem, ha mindezek elől a tengerbe menekül, ellenkezőleg: semmi esélye a vérszomjas emberevő cápákkal szemben.

A különféle, többnyire csapatokba tömörülő pszichopatákat nem is említem. Víztározókat foglalnak el, hogy minél több embert mérgezhessenek meg, fölrobbantják a vízierőműveket gátjait a s elöntik a hatalmas völgyeket, az ország felét elpusztító radioaktív tartalmú biologiai fegyvereket szereznek. Előszeretettel ejtenek túszokat, többnyire azzal a céllal, hogy a lehető legtöbbjüket megöljék.

A cseh polgár elsősorban a Nova TV-nek köszönhetően van képben - reméljük, hogy a tévé mostani, tulajdonjog körüli vitája során nem sérül az információk ama sűrűsége, mellyel minket elhalmoz. A cseh polgár azt is tudja, hogy egy picit is megbízható biztosító nem merészeli fölvállalni annak kockázatát, hogy az utazó szükségképpen tragikus vége esetén minimális kártérítést biztosítson hozzátartozóinak.

Honnan származik amerikai film- és televiziós ipar produkcióiban ez a különleges marhaságokkal teli tiszteletlenség az élettel szemben? Talán azonban nem is tiszteletlenségről van szó: a virtuális valóságban játszódnak, melynek a fejlett világ (mi is idetartozunk!) emberének kényelmes és a minden oldalról biztosított életének annyi köze van, mint valaha a mesékhez. Egyszerűen másik univerzum, nincs mitől tartanunk.

Egészen addig nem is kell félnünk, amíg valamilyen feketelyukban a két univerzum, a mi biztonságos világunk és az a másik, szörnyűséggel és vérrel teli virtuális össze nem találkozik. Ahogy például 2001. szeptember 11-én.

2002. VII. 19.
(Kövér Gábor fordítása)