Miloš Zeman háromszoros elismerése

A politikai halottakról jót vagy semmit. Manapság saját elhatározásából Miloš Zeman a politikai halott. Lehet, hogy korai e nekrológ, a politikai öngyilkos csodás föltámadását soha nem lehet kizárni. Ráadásul azt, hogy valami jót mondhassunk Zemanról maga Zeman nehezítette meg a politikai nekrológok szerzői számára. Ennek ellenére három oka is van annak, miért őrzik meg őt a szociáldemokraták (az újságíróktól eltérően) talán örökre jó emlékezetükben.

1993 koratavaszán lett egy, a politikai csőd szélén álló kis párt elnöke. Korábban liberálisnak hirdette magát és nyilvánvalóan azért lett szociáldemokrata, mert ott volt éppen üres, könnyen elfoglalható elnöki szék. Határozott populista politikával és erőszakos, visszataszító retorikával öt év alatt a korábban nem túl vonzó programmal és alkalmatlan vezetőkkel rendelkező halódó politikai céget választási győzelemre vezette. Viszonylag erős, ugyanakkor nem-kommunista politikai baloldal született.

A győzelem pillanatában elfeledte vad és gyűlöletteli kampányát és megmutatta, hogy képes a politikai kompromisszumra. Az ODS-szel kötött, annyit bírált Ellenzéki Szerződés lehetővé tette a négy év kormányzást és a Cseh Köztársaság számára a viszonylagos politikai stabilitást, mely után hamarosan vágyódni fogunk. A szociáldemokrata párt és a kormány fokozatosan szalonképes lett, vitathatatlan sikereket ért el.

Ám mikor mindez nyilvánvaló lett, bebizonyosodott, hogy az egyetlen, aki nem szalonképes, méghozzá notorikusan nem az, az éppen a párt elnöke. Zeman pártja terhére kezdett lenni. Ekkor hozta meg harmadik jelentős lépését: visszavonult a politikától. Mindenféle irónia nélkül meg kell állapítani, hogy ezzel jelentős mértékben hozzásegítette pártját a következő választási sikerhez. A féltékeny és irigy Václav Klaus úgy véli, hogy a választások egyetlen győztese a kommunista párt. Nincsen igaza. Az, hogy egy párt, mely négy évig egyedül viselte a kormányzás felelősségét, újra megvédte első helyét, a posztkommunista világban szokatlan dolog. Függetlenül attól, hogy négy mandátumot elveszített. Ráadásul Zeman - ezúttal teljesen kívülállóként - végül is Klaust rákényszerítette az uszító nacionalista retorikára, megzavarta előre bejelentett visszavonulásával (a politikából való önkéntes visszavonulás Václav Klaus számára ugyanúgy elképzelhetetlen s voltaképp erkölcstelen is, mint egy bigott katolikus számára az öngyilkosság) a dezorientált ODS aztán a választásokat hatalmasan elbukta.

A szociáldemokraták irányítása most Vladimír Špidla föladata. Ha nincs korábban Zeman, sem ő, sem bárki más a szociáldemokraták közül nem győzött volna. Nincs könnyű helyzetben: képes lesz-e legalább elődje szintjén kormányozni?

S még Miloš Zemanhoz: az országra nézve ugyan nem különösebben kedvező, de viszonylag jó bizonyítvány lenne ezen arrogáns fickó számára, ha bizonyos idő elteltével kiderülne, hogy ő volt az 1989-et követő évtized legsikeresebb cseh politikusa.

2002. VI. 17.
(Kövér Gábor fordítása)