Cseh Köztársaság: az "irányított demokrácia" belépője

Némileg hisztérikus légkörben folyik a mostani választási kampány a Cseh Köztársaságban. Egy olyan ellenséggel folyó harc jegyében, amelyet a cseh politika nagy munkával, saját maga teremtett. A közös ellenség elsősorban akkor hasznos, amikor a társadalomban bizonyos fáradtság tapasztalható a demokráciával szemben, amikor az a meggyőződés uralkodik, hogy a helyzet túlságosan is bonyolult, szükség lenne az egyszerűsitésre.

Hasonlóképpen gondolkodott dr. Edvard Beneš is 1938-ban, a müncheni trauma után: a kisebbségi kérdés megoldásának addigi receptjei csődöt mondtak, ki kellett tehát találni és megvalósitani valami egyszerűbbet és hatékonyabbat. Természetesen úgy, hogy biztositható legyen a cseh nemzet létezése az 1918 után megszerzett térségben.

A Benes-dekrétumok és a szudéta-németek kiűzése csaknem szabadeséssel került a választási kampány középpontjába. Zeman miniszterelnököt még valamikor az év elején bőszitette fel az osztrák FPÖ politikája. A szomszédoknál viszont nagy felháborodást váltottak ki Zeman későbbi , (utóbb szerencsétlen módon cáfolt) kijelentései a szudéta-németekről, mint Hitler ötödik hadosztályáról, vagy az a javaslata, hogy Izrael ugyanolyan módon űzze el a palesztinokat, ahogy azt a csehek tették német polgártársaikkal. Orbán kijelentéseit a dekrétumokról és az Europai Unióról a cseh politikusok és a cseh sajtó a saját gusztusa szerint forgatta ki.

Amit Zeman elkezdett, azt magáévé tette a Polgári Demokrata Párt (ODS), és saját választási kampányának központi témájává emelte a " nemzeti érdekek védelmét" ( ami alatt az értendő, hogy meg kell őrizni mindent, ami a németek kiűzéséből és vagyonuk elkobzásából következik). Az ODS tehát a nemzeti mozgalom élére állt. Klaus Zemannal közösen javasolta, hogy a parlament Képviselőháza nyilatkozatban mondja ki: a dekrétumok következményei érinthetetlenek. A határozat terveztet minden politikai párttal megvitatták (1989 novembere óta egyenragú partnerként először hivták meg a kommunistákat), és gyakorlatilag vita nélkül, egyhangúlag elfogadták.

A "nemzeti érdekek" védelmére inditott kampányt támogatja a Právo ( Rudé právo címen az egykori Csehszlovák Kommunista Párt központi lapja, ma fűggetlen napilap). Visszafogottabb vélemények jelennek meg a Mladá fronta Dnes-ben és a Lidové noviny-ban. Mindkét napilap német kiadók tulajdonában van és mindkét lapot vádolták már azzal az ODS, illetve a szociáldemokrat párt vezető személyiségei (pl.: Dostál kulturális miniszter),hogy a német érdekeket védelmezik. A nacionalizmus elleni peticiót aláiró,több, mint 400 ember pedig a külföldi ellenség ötödik hadosztályának cimkéjét kapta.

12 évvel a rendszerváltás után új helyzet alakul ki a Cseh Köztársaságban: ismét van állami ideológia. Meg kell védelmezni a veszélybe került nemzeti érdekeket a régi-új ellenséggel szemben ( " a gonosz tengelye": München-Bécs-Budapest"), a II. világháborúban legyőzött országokkal szemben, amelyek annak következményeit próbálják megváltoztatni ( a cseh politika számára ez a szudéta-németek kiűzésének és vagyonuk elkobzásának következményeit jelenti). Ezt az ideológiát osztja a teljes cseh politikai szinkép: a köztársasági elnök és a hozzá közel álló pártok ugyan némi viszolygással, de sem az elnök, sem a hozzá közeli koalició nem tett semmit az egyértelmű elhatárolódás érdekében. A nemzeti egységbe bevonták a kommunistákat is. Mindez nagyon emlékeztett az 1945-48 közötti évek "Nemzeti Frontjára".

Formálódóban van az állami ideológiát védelmező "szakértők" hada. A Kulturális Minisztérium a háború után történtek hivatalos magyarázatának kiadására készül. Ezt a kötetet ingyen kapnák az iskolák és a könyvtárak. A történelem magyarázata az "államalkotó" spcialisták joga. Nem felejthető, hogy a cseh közvélemény nagyobb része támogatja a hivatalos állami ideológiát.

Valódi politikai ellenzék nem létezik. A nemzet árulójának és az ellenség szekértolójának minősitik azokat a közszereplőket, aki merészelnek egyet nem érteni. Természetesen az ellenség pénzén teszik mindezt, tevékenységüket akár büntetni is kellene. A " szudéta-hazugság" ugyanúgy büntetendő lenne, mint az " auschwitzi hazugság".

Ime, az elképzelhető átmenet az " irányitott demokráciába", amely annyira hasonlatos a valódi demokráciához, mint egykoron a " szocialista demokrácia". Az, hogy a cseh politika meddig merészkedik a közvélemény gleischaltolásában a körülményektől fűgg:

Mindenekelőtt azt kell figyelembe venni, hogy az a veszély, amely a Cseh Köztársaságot fenyegeti fiktiv, azt a politikusok az ujjukból szopták. Továbbá, minden bizonnyal nagy egyet nem értést váltana ki a szabad világban a német kiadókhoz tartozó lapok kisajátitása, a foglalkoztatási tilalom elrendelése bizonyos emberek számára, a politikai perek inditása az állami ideológia elutasitóival szemben. Lehet, hogy ezért is érzi bizonyos komplikációnak Európai Uniós tagságunkat a cseh politika és a cseh közvélemény. Joggal.

HVG 2002. V. 25.
(Udvarhelyi Szabolcs fordítása)