Események
Bohumil Doležal politikai jegyzetei index hozzászólásaikat várom

 

Prágában és Budapesten íródott szöveg
(Petr Pithard és Göncz Árpád felhívása)

Kezembe került Petr Pithart és Göncz Árpád alábbi felhívása, amelyet egy sor jelentős európai személyiség írt alá. A felhívással kapcsolatban érdemleges fenntartásaim vannak. Közlöm a felhívás szövegét, eddigi aláíróinak névsorát (kezesség nélkül), valamint állásfoglalásomat. Meggyőződésem szerint a régi sérelmek felemlítése hasznos lehet.
Bohumil Doležal

 

A harmadik évezred elején a kegyetlen balkáni lecke után az Európai Unió kapui kitárultak. A kontinens közepéről azonban olyan hangok hallatszanak, amelyek az elmúlt évszázad háborúihoz kapcsolódó traumákat élesztik újjá. Föltépik a régi sebeket, s a hajdani sérelmek emlékét idézik. Az egyesült és így békés Európa felé mutató szövetségesi viszonyt megtorpedózni látszanak a nemzeti múlt sötét mítoszai, a régi idők vetélkedéseivel visszaélő manipulációk.

Az egykori sérelmek visszhangjaként azonban még régibb sebek és sérelmek tűnnek elő. Vajon melyik közép-európai nemzetet nem ért sérelem? S közülük melyik nem követett el igazságtalanságokat?

Vajon akarjuk-e, hogy mindezek miatt az egyesült Európában is helyet találjanak a történelem lomtárából előkerült betolakodók, köztük Schicklgruber néptárs és Dzsugasvili elvtárs? Hitler és Sztálin évtizeden át Európa szétverésére tört. Bennünket, európaiakat ezáltal - paradox módon - arra késztettek, hogy végre hozzálássunk az egység kialakításához, többek között annak révén, hogy a többségek és a kisebbségek viszonyának a kiegyensúlyozására törekszünk.

A mai, a nemzetek identitását óvó közös Európa jelenti az egyetlen megbízható védelmet a kísértéssel szemben, hogy hajdani sérelmek gazdag tárházából merítsünk. Ez az Európa nemzetállamok szövetségét jelenti, s meg is marad annak, bármilyen formát öltsön is. Mind ez ideig azonban ott húzódik a határa, ahol valaha a vasfüggönyt leengedték.

Ne ringassuk most magunkat abban az illúzióban, hogy ami a politikai tömeggyűlések szónoki emelvényein látható és hallható, az csak elhasználódott, régi film. A közép-európai tragédiák ugyanis groteszk játékként kezdődnek: valaki emelkedetten szónokol, rámutat az ellenségre, s a tömeg lelkesen tapsol neki.

Felszólítjuk hát mindazokat, akiknek a szavára figyelnek, valamint a politikusokat is, hogy odahaza, a maguk országában és mindenütt másutt, szálljanak szembe a "nemzetinek" mondott retorikával, az olcsó populizmussal, még ha nem látszanak is többnek politikai giccsnél.

Ne hagyjuk magunkat elcsendesíteni azzal, hogy a történelem tragédiái bohózatként ismétlődnek meg.

A bohózatok ugyanis sokszor torkollnak tragédiába.

A felhívást aláíró személyiségek névsora:

Göncz Árpád volt köztársasági elnök,
Konrád György író,
Esterházy Péter író (Magyarország);
Martin Bútora szociológus, Szlovákia amerikai nagykövete,
Peter Zajac író, kritikus,
Szigeti László, a pozsonyi Kalligram Könyvkiadó igazgatója,
Bugár Béla, a szlovák törvényhozás alelnöke, a Magyar Koalíció Pártja elnöke,
Ján Figel külügyminisztériumi államtitkár (Szlovákia);
Erhard Busek, a Délkelet-európai Stabilitási Egyezmény főkoordinátora, volt osztrák alkancellár,
Franz König bíboros,
Heinz Fischer parlamenti elnök (Ausztria);
Gerd Weisskirchen parlamenti képviselő,
Günther Grass Nobel-díjas író,
Antje Vollmer parlamenti képviselő,
Wolfgang Thie, a német parlament elnöke (Németország);
Adam Michnik, a Gazeta Wyborcza főszerkesztője,
Bronislaw Geremek volt külügyminiszter,
Wladyslaw Bartoszewski volt külügyminiszter,
Jacek Kuron egykori ellenzéki aktivista, volt munkaügyi miniszter (Lengyelország);
Petr Pithart, a cseh szenátus elnöke,
Karel Schwarzenberg herceg, a cseh elnök irodájának volt kancellárja,
Václav Maly püspök,
Jan Kasl volt prágai főpolgármester,
Petra Buzková, parlamenti képviselő, a szociáldemokrata párt volt alelnöke (Csehország);
Daniel Cohn Bendit, az Európai Parlament tagja,
Jacques Rupnik politológus (Franciaország)