Ha minden német a feje tetejére állna is

Alexandra Klausmannová asszony, Focus folyóirat szerkesztője, a Lidové novinybe cikket írt a Benes-dekrétumokról. Helyesebben szólva arról, hogy az a németeket nem érdekli. Be kell valljam, nem értem mit ír, s azok az okokat sem, melyek őt ehhez vezették.

Nem gondolom (s nálunk kevesen gondolhatják), hogy az elnöki dekrétumok a német választási harc fő témájává válnának. Nem lehetséges ez már csak azért sem, mert ezek egy másik állam törvényei, s a probléma is, mely ennek alapján és támogatásával keletkezett egy másik ország polgárai közötti probléma: vagyis azok közötti baj, akik maradtak s akiket kiűztek. Hogy e kiűzöttek bizonyos körülmények folytán németek s hogy többségükben Németországba űzték őket, nem alapvető dolog.

Ezért sem túlságosan sok függ attól, hogy e témát valaki Németországban vagy Ausztriában megnyitja-e vagy sem. Ez cseh ügy és cseh szégyen, egyedül mi magunk szsbadulhatunk meg tőle. Mi több: meg kell szabadulnunk tőle, abban az esetben is, ha ebben a világon az összes német és osztrák foggal körömmel akadályozna (Klausmannová asszony biztos nem gondolja, hogy valami hasonló fenyegetne). Nem érzéketlen külföldi beavatkozásról van szó tehát, mely a "reakciók lavináját" vonja maga után. Hanem arról, hogy mi csehenk próbálunk számot vetni múltunkkal. Nem tagadom, hogy azok számára, akiknek a dekrétumokkal szemben kritikus a hozzáállásuk (egyelőre messze nincsenek többségben, de ez a kellemetlen problémák esetében így szokott lenni) hatékony segítséget jelent, ha erre a dologra valaki külföldön is figyelmeztet. S nem hallgathatom el, hogy Klausmannová asszonyéhoz hasonló cikkek akaratlan a cseh soviniszták (pl. Zeman) számára biztosítanak alibit. De ez szintén nem lényeges dolog. Fontos azonban, hogy a dekrétumok cseh bírálói képesek legyenek nézeteiket szabad és nyitott vitában megvédeni, tekintet nélkül arra, mit mondanak külföldön.

Klausmannová asszony, hasonlóan sokakhoz nálunk, úgy véli, hogy Havel elnök évekkel ezelőtt megkövette a németeket. Megkérném, hogy pontosan nevezze meg mikor és hol s idézze a bocsánatkérés szavait. Én semmi ilyesmiről nem tudok. Ezen kívül nem a bocsánatkérésről van szó, hanem a cseh jogrend rendbetételéről, mely nincsen összhangban sem az európai jogrenddel, sem az emberiesség elemi alapelveivel.

Klausmannové asszony szerint állítólag a cseh politikusok Miloš Zemannal a dekrétumokat "de facto" a múltnak tartja. Nem világos számomra, mit jelent itt a "de facto" szó, ennek ellenére bátorkodom azt gondolni, hogy a cseh politikusok Zemannal az élen hazudnak. A dekrétumok érvényességét sem a szociáldemokrata politikusok nem tagadják (mint nemrégiben Koudelka a Právóban) s azt megerősítette a Dreithaler ügyben való döntésével az Alkotmánybíróság is. A dekrétumok jelentős szerepet játszanak például a resztitúciós vitákban, melyeket mai (!) német nemzetiségű polgártársaink viselnek és veszítenek el, mikor tulajdonuk perlik, melyektől 1945-ben fosztották meg őket. Az elnöki dekrétumok és a resztitúciós törvények miatt másodrendű állampolgárokká lettek.

Egyetértek Klausmannová asszonnyal abban, hogy a háború utáni kollektív bűnösség elvét differenciáltabb megközelítéssel kell helyettesíteni. A dekrétumok eltörlése nélkül (meg ha csak mostantól fogva is) ez azonban nyivánvalóan nem megy.

Események, 2002. 2. 11.
Kövér Gábor fordítása