A vasfüggöny felújul

Orbán miniszterelnök nemrégiben tett kijelentései a cseh politikusuk körében heves vitát váltottak ki.

Orbán az Európai Parlament bizottsága előtt válaszolt arra az ülésen föltett kérdésre, miként vélekedik a Beneš dekrétumokról. Kijelentette, hogy meggyőződése szerint azok nincsenek összhangban az EU jogi normáival. Nehezen tudja elképzelni, hogy egy olyan állam, melynek jogi rendjében ilyen normák vannak, az EU tagjává lehet e normákat jogrendjében megtartva. Ezt nem kétoldalú (cseh-magyar vagy szlovák-magyar) problémának, hanem inkább az európai jog problémájának tartja. Az EU-hoz való csatlakozástól azt várja, hogy a Beneš dekrétumok a cseh és a szlovák jogrendből automatikusan eltűnnek. Erre reagált a pénteki Mladá Fronta Dnesben Michal Mocek: Orbán és Zeman állítólag korlátolt közép-európai nacionalisták, akik csupán saját nemzetük balsorsáról és szenvedéseiről beszélnek. Mikor Zeman "nyeglén beszél "Hitler ötödik hadoszlopának kiűzéséről", ez ebből a szempontból ugyanaz, mint mikor Orbán a dekrétumok eltörlését követeli (másutt ugyanolyan nacionalizmusnak nevezik azt, hogy Zeman a dekrétumokat védi, mint hogy Orbán támadja őket).

Orbán természetesen nem követelte a dekrétumok eltörlését, sem azt, hogy eltörlésük a feltétele a csehek EU csatlakozásának. A cseh nacionalisták szent fölindulásukban úgy értelmezték szavait, hogy jobban lehessen ellene hadakozni. Másodszor, bevett demagóg fogás, hogy egy olyan problémában, melyben vaj van a fülünk mögött, a semleges döntőbíró szerepébe helyezkedünk, melyre nincs is legitimitásunk: az egyik oldalon a nacionalista Zeman, a másik oldalon nacionalista Orbán, középütt mi igazak. Végül és legfőképp: a dekrétumokat kritizálni nem ugyanaz, mint azokat védelmezni és egyáltalán nem ugyanaz, mint Hitler ötödik hadoszlopának kiűzéséről nyilatkozni nyegle mondatokat. Mert a dekrétumokat helyes bírálni: embertelen és jogilag tarthatalan normákat képviseltek.

A magyar miniszterelnök elképzelései igazak, bár egy kissé naivak. Verheugen már világosan értésre adta, hogy az Eu-beli alibistákat iszonyattal tölti el, hogy ilyen dolgokba ártsák magukat. Különben is, miért kaparnák ki másnak a gesztenyét a tűzból, a dekrétumokat csak mi magunk érvényteleníthetjük. Senki nem várhatja el azonban, hogy egy magyar politikus, ha már eldöntötte, hogy e kérdésre válaszoljon (s nem látom okát, miért ne tenné, hisz az nem volna őszinte), másképp nyilatkozna, mint Orbán. A dekrétumok súlyosan sértették a szlovákiai magyarokat, alapvető emberi jogok és tulajdon nélküli rabszolgákká téve őket.

Az ODS politikusai most a formálódó München-Bécs- Budapest tengelyről beszélnek. Ebben természtesen van valami: az utóbbi időben egyre világosabbá válik az elképzelt vasfüggöny, mely a tizenkilencedik századtól kezdve választotta el egymástól régiónkat s előbb Adolf Hitler, majd erre visszahatásként Joszif Sztálin fegyvertelen áldozatát csinált belőlünk. Ebben mindegyik itt élő nemzet részt vett, a csehek és a magyarok nem kivételek. A magyarok például azzal, hogy a jelentős politikai eredményüket, vérrel s áldozatok árán kiharcolt 1867-es kiegyezést szomszédaik kárára vívták ki, államukban pedig hasonlóan nyomták el a nem magyar polgártársaikkal, mint a Bach-korszak idején az osztrákok őket. Az első világháború utáni nyilvánvaló sérelmükben végül Hitler Harmadik Birodalmával szövetkeztek s nem voltak képesek kibontakozni annak halálos öleléséből. A csehek azzal, hogy mikor 1918-ban megalapították saját államukat, melyre sokéves apró és fáradhatatlan politikai mukával szolgáltak rá, nem voltak képesek másnemzetiségű polgártársaikat az állam igazgatásában egyenrangú partnerként kezelni, sem a "kisebbségek" áltakl lakott területeket föladni. 1938 és 1939 nyilvánvaló sérelmei miatt Sztálin Oroszországával szövetkeztek s halálos öleléséből nem tudtak kibontakozni. A második világháború után német és magyar polgártársaik kárára durva jogtalanságot követtek el. Az egyetlen különbség a magyarok és csehek közt az, hogy a magyarok problémáikkal folyamatosan igyekeznek kiegyezni, míg mi csehek problémáinkról hallani sem akarunk és hisztérikus rohamot kapunk, ha valaki emlékeztet rájuk.

A visegrádi együttműködés úgy, ahogy a kommunizmus bukása után született, valaminő kísérlet volt e vasfüggöny megbontására. Eltávolítása azonban jószándékot és önreflexiót föltételez minden oldalon. A cseh politika e követelményt egyelőre szabotálja.

Mladá fronta Dnes, 2002. 2. 25.
Kövér Gábor fordítása