Václav Havel nemzeti dala

Nem tudom ismeri-e Václav Havel a romantikus magyar költő, Petőfi Sándor "Nemzeti dal"-át a forradalmas 1848-ból. Az így kezdődik: "Talpra Magyar, hí a haza!/ Itt az idő, most vagy soha!/Rabok legyünk vagy szabadok?/Ez a kérdés, válasszatok!" Leginkább azt mondanám, hogy nem. Annál érdekesebb, hogy újévi beszédének fölépítése teljesen olyan, mint Petőfi költeményének első versszaka, melyet Magyarországon és Szlovákia déli részén minden kisgyerek kívülről tud. Erről győződjenek meg maguk is.

Az idei év, így az elnök, fordulópont. Itt az idő, most vagy soha! Nagyon fontos dolgokról születik majd döntés ugyanis: "Társadalmunk és államunk jövendő jellegéről, kölcsönös együttélésünk módjáról, a minket körülvevő világba való betagozódásunkról, a közéletünkben uralkodó légkörről s mindezeknek köszönhetően tulajdonképpen mindannyiunk életéről."

Társadalmunk azonban sokszínű: vannak közöttünk modern, kulturált normalizátorok, de olyan polgárok ezrei, tízezrei, sőt százezrei is, akik a jóra törekednek: "csupán az elszántság és a körültekintés mértékén múlik, mely mindenkinek saját elhatározásában érvényesül, s abban a döntésben, hogy melyik a választásokon melyik erő jut hatalomra."

Civil, nyitott társadalom leszünk-e, vagy társadalmi rendszerünk bezárul, ahol a legfontosabb dolgokról végül is ugyanaz a viszonylag szűk társaság dönt, melynek kezében összpontosul a politikai- és médiahatalom s amely a bűnőzés határait sem fél átlépni. Igazi demokrácia-e leszünk, vagy csupán technikai, formális, intézményi? Az öntudatos polgárok országa lesz a miénk, vagy olyan, ahol senkinek nem éri meg a befolyásossal vitába szállni?

S végül: a tisztességes viszonyok, vagy pedig a gyűlölet és függőség jellemezte közélet állama lesz Csehország? Ez a kérdés, kedves polgártársak, legyetek szívesek válasszatok.

A választás, mint Petőfi versében, könnyű. Ugyanúgy nem megerőltető kitalálni, kit tart az elnök úr minden bajok okának ( mégha Ondřej Neff a Lidové novinyben azt tetteti is, hogy nem tudja): az Ellenzéki Szerződés kétfejű hidráját, mostanság, mikor úgy tűnik, hogy Zeman távoztával a szociáldemokratáktól még lehet valamit remélni, elsősorban a Klaust, a "nagy sátánt" s pártját, az ODS-t.

Az elnök úr azonban nem romantikus álmodozó. Ahogy Petőfi verse puszta politikai irányvers, az elnök úr nyilatkozata csupán az első nagy választási beszéd a jovából a hatalmas 2002-es kampányban. Jóllehet maga a szónok a jövő januárban már nem pályázhat az elnöki posztra s talán nem is fog.

A dolog lényege abban van,hogy az elnök nem kellene választási beszédet tartania. Tulajdonképpen nem szabad megneveznie sem kedvenceit, noha mindenki tudja kik azok (a Négyeskoalíció és a szociáldemokraták hradzsini szárnya; jóllehet Buzková asszony tartózkodóan nyilatkozott a beszédről, Zaorálek képviselő pedig egyenesen nagyon szépen és kritikusan), sem pedig ellenfeleit (annak ellenére, hogy mindenki jól tudja, kiről van, illetve a körülmények folytán kiről kimondottan nincs szó). Egészében Havel beszéde ugyanolyan benyomást kelt, mint Antonín Novotný utolsó beszédei 1968 előestéjén. Novotný akkor a nyugati imperialisták és itthoni szekértolóik ellen vádaskodott, a politikai helyzetre való tekintettel azonban már nem nevezhette őket nevükön (némelyik vele együtt foglalt helyet a politbüróban), de mindenki jól tudta, kikre gondol. Egyszerűen illetlenség, az eszközök tisztességtelen használata, politikai hiba. A cseh politikai élet kulturálatlanságához, amely ellen állítólag harcolni kíván, a cseh elnök s a tavalyi évben kormánya is hozzájárult.

Události (Események) 2002. I. 3.
Kövér Gábor fordítása