Elhallgatott évforduló

A kellemetlen dolgokat, különösen azokat, amelyeknek az ember nincsen teljesen tisztán tudatában, előszeretettel szorítjuk a tudattalanba. Teszi ezt az egyén és a kollektívum egyaránt. 1920. június 4-én írták alá a versailles-i Trianon-kastélyban a győztes hatalmak és Magyarország közötti békeszerződést. Létrehozásában a korabeli cseh politikának jelentős része volt. Alighanem ezért volt júniusban mély hallgatás Csehországban - csak most, utólag beszélnek a Trianon revíziójára történő próbálkozásokkal összefüggő állítólagos nagy magyar megnyilvánulásokról, amelyek nem csupán Magyarország szomszédjait nyugtalanítják komolyan, hanem Nyugat-Európát is. Érdemes visszaemlékezni arra, mi is történt valójában, és az évfordulóhoz hogyan viszonyul a mai magyar politika.

Magyarországot az első világháború után veztes állammmá nyilvánították, a békeszerződést pedig ténylegesen rákényszerítették. Magyarország területének nagy részét és lakosságának több mint a felét elveszítette. A győztes hatalmak célja az addigra idejétmúlt középkori,nemzetek fölötti államalakulatok által uralt közép-európai térség racionális rendezése volt. A győztesek egyszersmind biztosítani akarták a nemzeti önrendelkezés elvét. Elgondolásuk kétségkívül helyes volt.

A valóságban azonban nyers hatalmi érdekek, stratégiai és gazdasági tényezők jutottak érvényre. A megkisebbedett Magyarország határain kívülre nem csupán szlovákok, románok és szerbek kerültek, hanem több mint hárommillió magyar is, akiknek jelentős része etnikailag tiszta vagy túlnyomórészt magyar, az új magyar határ közeli sávban élt.

A Kárpát-medence nemzetiségileg vegyes területén gyakorlatilag lehetetlen igazságos határok létrehozása. A trianoninál azonban lehetett volna igazságos határokat alkotni. Közép-Európa szívében így nyitott seb jött létre, akívülről könnyen kihasználható nyugtalanság forrása. Amiről körültekintően és tapintatosan kell tárgyalni.

A magyar társadalomban egyetértés van abban, hogy a trianoni döntés mélyen igazságtalan volt. A magyar politikusok túlnyomó többsége természetesen tudatában van annak, hogy a határok megváltoztatása nem megoldás. Egyetlen releváns politikai erő, még a szélsőségesnek tartott Csurka MIÉP-je sem kívánja az egykori "Nagy-Magyarország" visszaállítását. Több megértéssel kellene lennünk magyar szövetségeseink iránt, akik nem saját bűnükből kerültek e rendkívül hátrányos helyzetbe, és nem kellene meghallgatni azokat, akik mögöttes meggondolásokból a nyugtalanság és gyűlölet terjesztésére törekszenek.

Magyar Nemzet, 2000. augusztus 12.