Kis aljasságok

A Právóban január 29-én jelent meg "A magyar nacionalisták a fasiszta miniszterelnök rehabilitációját követelik" című írás. Kitűnő példa arra, hogy az említett újság miként törekszik a közép-európai országok föl nem dolgozott múltjukkal terhelt törékeny szövetségét kérdésessé tenni. Magyarország a csehek számára egzotikus ország, ha úgymond szomszédunk is, egyszersmind Havlíček óta "ősi ellenségünk", közvetlen Németország s Ausztria után. Egészen kis csúsztatásokról és hangsúly-eltolásról van szó - teljesen informálatlan közönségre az ilyen apró torzítások a hőn óhajtott hatást gyakorolhatják. A dezinformáció ellen tárgyilagos és igaz információkkal kell harcolni.

"A szélsőséges MIÉP elnöke, Csurka István", írja a Právo, "a napokban a Legfőbb Ügyészségtől a Bárdossy László elleni per fölülvizsgálatát követelte". Meg kell jegyezni, hogy a MIÉP kicsiny, jóllehet parlamenti párt, nagysága a dicsőségük teljében levő cseh republikánusokkal hasonlítható össze. Természetesen kissé más jellegű párt: Csurka István ismert író, antikommunista, Kádár alatt üldözték.

Pártja a kilencvenes évek elején vált ki Antall MDF-jéből. Programja a kommunizmus, nyugati liberalizmus és "amerikanizmus" tagadásán alapul. A harmadik, specifikusan magyar útra esküszik, melyben a gazdasági beavatkozástól nem félő s aktívan semleges államnak jelentős szerepe van. Nacionalista populizmus jellemzi (újabban például rögtönítélő bíróságok fölállítását követeli a gazdasági bűnözés megbüntetésére). Nemzeti radikalizmusának éltető talaja az a tény, hogy a trianoni békeszerződés következményeként minden harmadik magyar nemzeti államának határain kívül él. Ez a helyzet, amivel sajnos nem lehet mit kezdeni, idestova nyolcvan éve tart s nekünk cseheknek oroszlánrészünk van létrejöttében - a cseh politikusok tevékenyen működtek közre az igazságtalan és értelmetlen trianoni döntésben, szintúgy a szlovákiai magyarok elleni 1945 és 1947 között az embertelen intézkedésekben.

A Právo Bárdossyt "fasiszta miniszterelnöknek" minősíti. Ezzel fölveti azt a kérdést, milyen mértékben volt az 1920-1944 közötti magyar rendszer fasiszta. Magyarország ebben az időben alkotmányos monarchia volt (a királyt helyettesítő államfőként a kormányzóval). Az alsóházat Bárdossy idején általános, titkos és közvetlen módon választották. Egészen az 1944-ben bekövetkezett német megszállásig a szociáldemokraták, az agrár Független Kisgazdapárt és különböző liberális csoportosulások alkotta törvényes ellenzék működött. A kommunisták be voltak tiltva, mely bizonyosan a rezsim gyöngeségének a jele volt. Magyarországon azonban nem létezett semmiféle kötelező állami ideológia. Magyarország nemzetközi elszigeteltsége, a versailles-i békediktátum okozta frusztráció s végezetül az, hogy fokozatosan Hitler gyámsága alá került, azt okozta, hogy a formálisan biztosított jogok és szabadságok, illetve a mindennapi politikai gyakorlat között gyakran nagy eltérés alakult ki. Különösen ami a magyar zsidókat illette. Polgári jogaikat 1938-tól kezdve szisztematikusan korlátozták, mely a vonzó foglalkozásokban bevezetett numerus claususszal kezdődött s a keresztényekkel kötött házasságot megtiltó Bárdossy-rendelettel végződött (ezt az utolsó rendelekezést nyilvánvalóan a nürnbergi törvények ihlették.) A magyar politikusok azonban egész a német megszállásig szívósan és sikeresen álltak ellen Hitler arra irányuló nyomásának, hogy a magyarországi zsidókat gettókba és haláltáborokba kényszerítsék. Azok a rendelkezések, melyeket nálunk nem sokkal Cseh- és Morvaország megszállását követően bevezettek, Magyarországon csak 1944 márciusától léptek érvénybe, s 1944 nyarán Horthy még elérhette azt, hogy leállítsák a zsidók deportálását. A Horthy rendszerről összefoglalva azt lehet mondani, amit Churchill Franco Spanyolországáról mondott: nem szeretnék ott élni, de ha választani kellene közte és az orosz kommunizmus között, egy pillanatig sem haboznék.

Bárdossy László nem az egyetlen, mindazonáltal az egyik fő bűnös abban, hogy Magyarország hitleri kaland csatlósa lett, mégha nem is teljesen megbízható csatlós. Ehhez az utat elődei kövezték ki, Gömbös, Imrédy s bizonyos értelemben Teleki is (Teleki gróf főbe lőtte magát tiltakozásul azért, mert Horthy tudta nélkül megengedte a németeknek, hogy magyar területen keresztül rohanják le Jugoszláviát, melyhez Magyarországot ebben az időben barátsági szerződés fűzött.) Bárdossy alkotmányellenes módon üzent hadat a Szovjetuniónak, egy nyilvánvalóan a németek provokálta incidensre hivatkozva. Tudatosan üzent hadat - nevetséges és méltóságon aluli módon - az Egyesült Államoknak is (a dokumentum, melyet az amerikaiak elé adtak csak a diplomáciai kapcsolatok megszakításáról szólt, a németek előtt azonban hadüzenetként állították be. Csakhogy a németek mindezt nem vették be). Miniszterelnöksége alatt szerb civileket gyilkoltak le a megszállt Újvidéken (az esetet azonban tárgyalta a magyar parlament s a bűnösök végül is a felelősségre vonás elől Németországba menekültek) s elfogadták az említett zsidótörvényt.

Bárdossy Lászlót tehát nem ok nélkül vádolták súlyos háborús bűnök gyanújával, de megszolgálta volna az jogszerű bírósági eljárást. Ez azonban nem jutott ki neki. Az orosz hadsereg által megszállt Magyarországon a háborús bűnösök felelősségre vonása fölött a teljesen az oroszok által vezetett úgynevezett Szövetséges Ellenőrző Bizottság (elnöke Vorosilov marsall volt) gyámkodott. A rendőrség teljesen kommunista kézbe került, vezető szerepet iránításában az olyan kommunista gonosztevők játszották, mint Farkas Mihály és Péter Gábor. Végül is Sztálin halála után mindkettőt halálra ítélte tetteikért a kommunista bíróság s, mikor az 1956-os forradalom bukása után az oroszok jóvoltából hatalomra került, Kádár János sem tartotta célszerűnek szabadon bocsátani őket (igaz, hogy neki magának is voltak rendezetlen számlái velük szemben). Ilyen körülmények folytán váltak a háborús bűnösökkel szembeni perek a kommunisták bosszújává egykori ellenségeikkel szemben. Közép-Európa fájdalmas reminiszcenciáktól telített érzékeny területén tárgyilagos hozzáállásra van szükségünk, nem pedig régi sérelmek titkolt élesztgetésére.

Události (Események) 2001. I. 31.
(Kövér Gábor fordítása)