Lájos avagy a hanyagságról

A Mladá Fronta Dnes augusztus 30-i száma röviden hírt adott Stavovské Divadlo-ban zajló a Shakespeare-rendezésről. A darabot állítólag Eszenyi Enikö asszony rendezi a budapesti Vigszínházból.

A Mladá Fronta Dnes eltérően más cseh újságtól, melyet inkább nem neveznék meg, helyesen ismerte föl, hogy nőről van szó. Kétségkívül azonban nem Enikönek, hanem Enikőnek hívják, színházát pedig Vigszínháznak, hanem Vígszínháznak nevezik. Bizonyosan apróságokról van szó, ám jelentékeny apróságokról. A rendezőnő nem Madagaszkárról érkezett közénk, hanem egy olyan országból, mely nem oly rég szomszédunk volt s történelmünk nem jelentéktelen része közös. Ha valaki egy angol nevet torzított volna el, joggal tartanák barbárnak. A rendezett darab szerzője valaha Csehországnak tengert adott. Leginkább ezért élünk abban a meggyőződésben, hogy tőlünk a jó öreg Angliát csak a La Manche csatorna választja el, míg az egzotikus közép-európai nemzetekre azóta is úgy tekintünk, mintha tenger távolság lenne közöttünk. Ilyen távlatból egy ékezet megváltoztatása aránylag kicsinység.

Amikor az ODS-t megrázó szponzori botrány zajlott a Mladá Fronta Dnes jobbra sorsra érdemes konoksággal írt " Bács Lájosról". Valójában mióta a magyarok megjelentek a Duna völgyében egyetlen Lájos sem bukkant föl közöttük. Ez a név időtlen idők óta Lajos, rövid a-val, mint Kossuth Lajos, vagy Bokros Lajos.

Két idegen szóban két hibát ejteni meglehetősen nagy hanyagságról árulkodik. A példát a MfD-ből hoztam, de evvel az Mladá Fronta Dnes természetesen nincsen egyedül. Lásd azt a meg nem nevezett újságot, amelyik Eszenyi Enikö rendező úrról beszélt. Annak a személynek a nevét helyesen említeni, akiről írok, tisztesség dolga, bizonytalanság esetén pedig nem nehéz a helyes írásmódot megtudni. Csak azt tegyük másokkal, amit magunkkal is szeretnénk, ha csinálnának.

Události (Események) 2000. X. 4.
(Kövér Gábor fordítása)