Balkáni rendőrösdi

A balkáni válság elérte az utolsó országot is, mely eddig ebből kimaradt. Csupán az idő kérdése volt azonban mikor válik a Macedónia szláv és albán lakói közötti feszültség nyílt konfliktussá.

A balkáni megoldás inkább játék a megoldással. Boszniában törékeny béke honol az SFOR szuronyai árnyékában. Az igazi együttélésre képtelen három politikai egység azt színleli, hogy egy államot alkot. Koszovóban képmutató játék folyik, hogy a tartomány Szerbia része s az is marad. Miközben mindenki tudja, hogy ez csak újabb véres konfliktus árán lehetséges. S most Macedóniának van esélye arra, hogy második Boszniává váljék. Az ország vezetése attól való félelmében akadályozza a föderalizációt, hogy az csupán a szétválás előjátéka. Kérdés azonban, vajon e veszély mégis kisebb-e, mint a romboló, hamarosan kitörő polgárháborúé.

Ez a helyzet a NATO vezetését salamoni döntésre vezette: katonailag akkor avatkozik be, mikor a vitás felek előtte megegyeznek. Az albán fölkelők lefegyverzi, ha azok azzal egyetértenek.

Kérdés, hogy a részvötel a nemzetközi nem ellégé energikus csendőr szerepében erkölcsi szempontból nem bomlasztja-e a Szövetséget. Ugyanakkor nem a fegyvercsörgetés szükségességéről van szó, hanem arról a félelemről, hogy az észak-atlanti szövetség az ilyen típusú működés közben véletlenül el ne veszítse el a képességét alapvető küldetése betöltésére, vagyis a Szövetségben tömörült országok védelmére.

Události (Események) 2001. VI. 18.
(Kövér Gábor fordítása)