A nemzeti büszkeség okozta komplexusok

A hároméves szociáldemokrata kormányzás mérlegét megvonó elfogulatlan elemzők többsége mérsékelt megelégedettségének ad hangot: a kormány nyilvánvalóan jobb állapotban adja át az országot majd egy év múlva, mint ahogy átvette. Ebben kevesen hittek 1998 nyarán. Más kérdés, hogyan sikerült és sikerül Cseh Köztársaság demokratikus berendezkedését a külpolitikai kötelékekkel biztosítani. Ez egy kis, potencionálisan veszélyes geopolitikai térségben lévő ország számára meglehetősen fontos dolog. Itt is első pillantásra minden rendben volt sokáig. Csehország a NATO tegja lett. Annak köszönhetően, hogy Németországban is a szociáldemokraták jutottak hatalomra, sikerült a múlt nyitott kérdéseit majd hogy nem a szőnyeg alá söpörni. A fönnmaradó német elégedetlenséget különböző potyemkin jellegű "vitafórumokkal" sikerül kordában tartani. Sőt a cseh diplomácia ügyesen használta ki azokat a nehézségeket, melyek Németországban a kényszermunka áldozatai kárpótlásának kifizetésekor keletkeztek.

Ez az idill most összeomlott. Először is hibásan mérték föl a helyzetet: azt hitték, hogy a kicsiny Ausztriával szemben közönyös és agresszív politikát lehet folytatni. Csakhogy Ausztria még mindig erősebb, mint mi. Mi több, az EU tagjaként ő is dönt majd fölvételünkről. Ugyanakkor az osztrák kis nemzet, attől az időszaktól frusztrált, amikor hossszú évtizedekre ki volt szolgáltatva az orosz birodalom kényének-kedvének. Oroszország és csatlósai dölyfös s kíméletlen politikája öltött testet az atom-monstrumokban, melyek konok rosszindulatból épültek oly közel az osztrák határhoz. Innét is ered az atomenergiával szembeni ellenállás: politikai, semmiképp sem technikai ügy; mi több, hatalmas irracionális töltése van s nemzeti egységet teremt. A Haider-féle Szabadságpárt könyörtelen populista politikája gondoskodik arról, hogy a feszültség ne enyhüljön, mivel az politikai sikerének motorja. A hátttérben ugyanakkor még ott vannak a Beneš-i dekrétumok is - ez annál bonyultabb, mivel az osztrákoknak is vannak nem teljesen megoldott problémái a múltjukkal kapcsolatban.

A temelíni konfliktus most kozmikus méreteket öltött. A német kormány nem csupán ki állt Ausztria mellett, hanem meglehetősen keményen szólította föl cseh félt, hogy a temelíni erőművet ne helyezze üzembe. Míg a múlt nyitott kérdése hidegen hagyja a német zöld fundamentálisokat, mindenben, amely ellenkezik utópikus környezetvédő elképzeléseikkel nem ismernek testvért. Ráadásul a Zeman-kormánynak ez ügyben éppen korlátozott manőverezési terepe van: a német követelésekbe belegyezni nyilvánvalóan komoly nehézéségeket jelentene gazdaságunknak, sőt irracionális követeléseknek nem lehet engedni. A temelíni patáliában az, hogy a második világháborúban melyik oldalon álltunk, semmit nem számít.

Minden szerencsétlenség betetőzéseként a cseh külpolitika belegabalyodott a munkaerő szabad áramlása korlátozásának ügyébe. Mialatt Magyarország és Szlovákia józanul mérlegeli pozícióját és e fejezetet oly módon zárta le, mellyel egyszerre fogadhatta el az elkerülhetetlent s őrizhette meg a külszínt, a cseh kormány e téren a megsértett nemzeti szuverenitásért harcol. Mégha azonban meg is akarna hátrálni és elkezdene józan és tárgyilagos módon mérlegelni, az Ellenzéki Szerződés csapdájában van: az ODS ugyanolyan populista nyomással viszonozza azt, amilyet a szociáldemokraták fejtettek ki a jobboldalra a cseh-német deklaráció tárgyalásai idején. Az Ellenzéki Szerződés két pártjának együttműködésétől forgásba lendül a nemzeti kisebbrendűségi érzés örvénye.

S ez még nem minden: Kavan külügyminiszter mostanában e bázison valódi Nemzeti Frontot alakított ki, mely először a bársonyos forradalom óta magába foglalja a kommunistákat is. A négyeskoalíció a legkisebb fönnakadás nélkül csatlakozott az ellenálláshoz, mialatt a Hradzsin a nagykövetek személyének kicsinyes huzavonájára összpontosít.

Zeman kormányának kemény magatartása csak akkor érvényesülhet, ha Csehország hatalmas patrónusra tesz szert. Így gondolkodik az ODS és a kommunista párt is. Az ODS tévesen azt gondolja, hogy ez az Egyesült Államok lehet. A kommunisták jól tudják, hogy ez csak Oroszország lehet. A nemzeti szocialista hagyományok mai örökösei előtt az 1948 február, a kommmunista hatalomátvétel előtti politikai realizmus előnye lebeg. Akkor a nemzeti szocialisták Sztálin támogatásával Csehszlovákiát Nyugat és Kelet közötti közvetítőjévé szerették volna tenni. A kommunisták Sztálin támogatásával Csehszlovákiát a bolsevik Oroszország gyarmatává szerették volna tenni, s ez sikerült is nekik.

Megjelent a Mladá fronta dnes c. napilapban 2001. VII. 24.
(Kövér Gábor fordítása)