A négyeskoalíció nem válik a kereszténydemokraták hasznára

A négyeskoalíció (4K) mintha politikájával kezdettől fogva azt a benyomást igazolná, hogy van benne valami természetellenes: a közös ellenség űzte egy csoportba ezeket az egészen különböző orientációjú és politikai súlyú pártokat. Tengelye a keresztény-demokrata KDU, a tulajdonképpen egyetlen hagyományos cseh politikai párt a szó helyes értelmében és a Szabadság Unió, az "emberarcú ODS". Politikai pártnak a szó hagyományos értelmében a múltban ugyan Klaus és az ODS szerette magát kiadni, de a "tradíció"-n az ODS valami sajátosat értett: ez a Polgári Fórum privatizációjának folyamatában keletkezett, mikor a "személyiségek" szétszedték annak apparátusát és aztán ez tagságát és választóit hajszolta. Klaus volt ebben a legügyesebb. Ezzel a Polgári Fórum örököseinek alapvető előnyével szemben a KDU-nak jelentékeny hátránya van. Talán nem is annyira szatellit-párti múltja (ezt érdekes módon gyorsan levetkőzte) hanem három olyan jellemzője, mely a cseh társadalomban törvényszerűen szorítja kisebbségbe: az, hogy minden vágya ellenére katolikus, agrár és morva párt. Ettől az image-től megszabadulni egy politikai Herkules számára való feladat.

A négyeskoalíciós együttműködés pusztító hatása e párt belső viszonyaira annál erősebb, hogy igazából nincs is valódi vezetője. Jan Kasal a bársonyos forradalom utáni cseh politkusok közül legalább egy dologban egyedüli: rajta látni a legjobban, hogy őszintén nem leli kedvét a "vezetői szerepben". A döntő pillanatokban mintha mindig intenzíven azon töprengene, hova lehet elmenekülni és kit lehetne a maga helyére tolni. Talán emiatt is lepi el a KDU-t az amatőr intrika: elnöke nem volt hajlandó a négyeskoalíció vezetői helyére pályázni, maga helyett olyan embert jelölt, akinek a legkisebb esélye sem volt a poszt elnyerésére. Ennek köszönhetően a funkciót logikusan Kasal legnagyobb pártbéli riválisa kapta meg. Ő aztán az árnyékkormány fölállításakor elfelejtette saját pártjának támogatását biztosítani, sőt teljesen érthetetlen okokból megtagadta, hogy a nyilvánossággal megossza, miért akarta a kabinet összeállításakor eltávolítani azt az embert, akit ugyan jó okokból hanyagolt el és akinek a csapatból való kihagyását a közvélemény egyébként örömmel nyugtázta. Erre a KDU lemondatta, mellyel Kasal legkomolyabb riválisa lett az elnöki székért folytatott harcban. Ezután Kasal kinyilvánította, nem jelöli magát, ha a funkcióra a pártban népszerű és neki nyilvánvalóan elkötelezett Výborný képviselő pályázik, mindezt azonban elfelejtette vele megbeszélni. Výborný rövid habozás után, miközben kinyilvánította Kasal iránti lojalitását, az ajánlatot visszautasította: ezzel nyilvánvalóan halálos csapást mért rá. Noha most Kasal nyer, a párt kettészakad, a megsemmisülés műve bevégeztetett.

A KDU, a tábornok nélküli sereg - a Szabadság Unió pedig egy nem létező sereg tábornokai. Szövetségük a KDU-nak kárt okozott, az Unió-nak nem segített. De honnan ez a furcsa, kaotikus ügyefogyottság? Hogyan lehet, hogy nemrégiben oly váratlanul koalíciós vezetővé választották Cyril Svobodát? Hogy lehetséges, hogy azt a politikust, akinek eddig pártjában inkább baloldali híre volt, a deklaráltan jobboldali Unió támogatta? És hogy lehet, hogy a formálódó Hradzsin (Havel elnök) körüli párt vezetői hallatni engedik, hogyha a KDU elnöke Svoboda lesz, ez a párt fölösleges? A Hradzsin is tart egy vasat a tűzben? Meg kell itt jegyezni, hogy a KDU-ra zúduló csapások logikus következményei az ilyen szövetségnek: a köztársasági elnökkel való szoros együttműködés eddig egyetlen cseh politikusnak sem hozott szerencsét. Josef Tošovský sorsa a legutóbbi komoly figyelmeztetés erre nézve.

Události (Események) 2001. 5. 14.
Kövér Gábor fordítása