A nemzeti identitás és a nemzeti program

… "A nemzeti identitásnak" valami olyannak kell lennie, amit a nemzet egyedül alkot, egyénivé teszi, a többitől megkülönbözteti. Ez az oka, hogy a nemzetet - Herder szellemében - szerves természeti képződménynek, a földi mező egyik virágaként fogják fel. Ez összehasonlításhoz és versengéshez vezet: melyikük a jobb, jelentősebb, régibb. Melyikük az eredeti és melyikük a másodlagos. A 19. századi nacionalizmus a hazához fűződő érthető érzelmi kötésén kívül a versengésen alapult: az egyik számára Deutschland, Deutschland über alles. A csehnek szülőföldje a "földi paradicsom". "Ha a föld az Isten kalapja, / Hazánk a bokréta rajta.", írja a romantikus magyar költő. A nemzetek közötti versengés tárgya lesz a közvetítő eszköz, a nyelv is. Josef Jungmann toleránsként tetszelegve jelenti ki: "Mi a német nyelv tulajdonságait, jóllehet a mi nyelvünk szebb, nem becsméreljük." Ez a fajta elmélkedés, sejteni lehet, föltartóztathatatlanul vezet a pofonokhoz.

A nemzeti identitás fogalma valamilyen furcsa tautológia. Hasonlóan az autenticitás közeli fogalmához: egyedülálló. A nemzeti identitásról szóló elmélkedés általában nem mentes az önbecsmérléstől. A cseh nemzeti identitáshoz Smetana, Božena Němcová, a népdal, a népviselet, a nyelv, a knédli és a sör tartozik. Ezek kulturális, esetleg néprajzi dolgok.

Valójában a nemzeti identitás a nemzeti léthez képest származékos, másodlagos, annak valamiképp mellékterméke. A nemzeti közösség értelme (hogy a nemzetnek, mint a történelemnek van értelme) egyáltalán nem egyedülálló. A nemzet működő, hasznos dolog, és más, működő, hasznos dologhoz hasonlóan megvan a maga feladata (elméletileg el lehet képzelni a nemzetet, melynek van értelme és létjogosultsága, ám hiányozna az "identitása")…

A prágai Károly Egyetem Társadalomtudományi Karán 2001. 4. 24-én a nemzeti identitásról tartott tanácskozáson elhangzott előadás részlete. Megjelent az Eseményekben 2001. 4. 30.
Kövér Gábor fordítása